Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
A bányászatban, gránátok töltésére csak ún. „biztonsági” robbanóanyag használható, ami ütésre, rázásra nem robban, csak gyutacscsal „iniciálható”. Ilyenek a paxit, donarit stb. Alfred Nobel (1833—1896) családja a bakui olajtelepek kiaknázásával, ipari feladatokkal foglalkozott és óriási vagyont szerzett. A dinamit feltalálásakor azt hitte, az óriási erejű robbanóanyag majd meggondolásra készteti a háborúra készülő' feleket, és talán alkalmas lehet az örök béke biztosítására. Az ő ideje óta lezajlott háborúk sajnos mást bizonyítanak. Szabadalmi perektől természetesen a Nobel-cég sem mentesült. A világbéke elképzelés hamisnak bizonyult, azért, hogy mégis közelebb vigye az emberiséget a békéhez, felemelkedéshez, vállalatai jövedelmének jelentékeny részét alapítványokba fektette. Évente ötször kétszázezer svéd korona összegű „Nobeldíj ”-at osztanak ki, az irodalom, orvostudomány, fizika, kémia és békemozgalom terén elért munkásságért. A dinamit feltalálásakor megpróbálták tüzérségi lövedékbe tölteni, de ez a kilövőre is túlságosan veszélyesnek látszott. Különleges „dinamitágyút” terveztek. Kompresszorral sűrített levegővel lökték ki az acéllemezből készült, dinamittal töltött lövedéket. 227 kilogrammos lövedéket két kilométerre tudtak lőni, ami elég kicsiny távolság tekintve, hogy óriási felkészültség kellett hozzá: gőzgép kazánnal, amely a kompresszort hajtotta, légtartály, csővezetékek stb. Hamarosan abba is hagyták a kísérletezést csupán néhány amerikai parti erődítményben szerelték fel kísérletképpen. Megpróbálták forgó kerék pereméről is elröpíteni, de ezek a kísérletek sem jártak komoly sikerrel. A hadi alkalmazásra alkalmas brizáns robbanóanyag az első világháború során az ekrazit volt. Ezzel töltötték a torpedókat, légibombákat, kézigránátokat. A pikrinsav maga is robbanó anyag, és sói a pikrátok alkalmasak robbantásra. Fenolból, salétromsavval állítják elő. 1771-ben P. Woulfe fedezte fel, majd 1788-ban J. F. Hausmann újból felfedezte. Eredetileg festékanyagként használták., majd amikor felismerték a pikrátok robbanó tulajdonságát, porítva, ömlesztve gránátok töltésére használták. A franciák melinitnek, az angolok lydditnek, a németek ekrazitnak nevezték. Az ekrazitot később kiszorította a trinitrotoluol. Ezzel vívták meg a második világháborút. Az ekrazit és trinitrotoluol gyártás alapanyaga a kőszénkátrányból nyert benzol. Amikor a hadiipar részéről már a kereslet igen nagyra nőtt, kidolgozták a benzol szintetikus gyártását, s így ma már a robbanóanyagipar függetlenítette magát a kokszolóművek és gázgyárak üzemétől. Tri, Tri 2. és hasonló neveken ismerték. Érdekes tulajdonsága hogy meggyújtva kormozó lánggal elég, gyutacscsal „iniciálva” robban. Ütésre, rázásra nem érzékeny, ezéit biztonsági robbanóanyagnak tekintik. 398
