Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

A repülés

Forgó felület tanulmányozása ( Cayley kéziratából)

elmés elképzelésekről, halálos zuhanásokról szólnak ezek az emlékek.

Tudományosan is sokan foglalkoztak a repüléssel, modelleket készítettek, légellenállást, légcsavar tulajdonságait tanulmányozták, emberi erővel hajtott szerkezeteket építettek, de be kellett látni, emberi erő nem alkalmas repülőgép hajtására.

Igen alapos vizsgálatokról számol be Sir George Cayley (1773—1857) angol kutató kézirata. „A repülés csak akkor valósítható meg, ha valamely ferde felületet a levegő ellenállásával szemben mozgatunk és a felületet bizonyos teher elviselésére alkalmassá tesszük” írta igen találóan. 1809-ben Aerial Navigation (Légi hajózás) címen hosszabb cikke jelent meg, s tanulmánya az aerodinamika első, tudományos rendszerezése. Ő már jól látta, hogy a madárrepülés korának eszközeivel nem utánozható — csak napjainkban folynak sikeres kísérletek az „ornitopterrel”. Függőleges és vízszintes tengelyű légcsavarral emelkedő és haladó helikoptert is tervezett, amit azonban motor hiányában nem valósíthatott meg. Óriási, felfelé dolgozó légcsavarral, mondotta, a zuhanás meggátolható, sőt motorral hajtva, helyből felemelkedhet. íme a „konvertiplán” őse.

Cayley, mint a feltalálók általában a repülésen kívül mással is foglalkozott,

1845-ben hernyótalpas terepjáróra kért szabadalmat. Hadirokkantak részére műkezet készített, és ő is — mint oly sokan mások — feltalálta a lőporgépet. Az ő kora a nagy ipari nekilendülés ideje, nem csodálkozhatunk, hogy az aerodinamikai szakértő feje más találmányoktól is forrósodott.

A múlt század közepén már nagyerejű, gyorsjáratú, aránylag kis terjedelmű gőzgépeket tudtak készíteni, és azután a feltalálók repülőgépeikbe gőzmotort terveztek. Az egykorú újságok, folyóiratok lapjain számtalan névvel találkozunk. A gőzgéppel forgatott légcsavar és a kiterjesztett szárnyú, könnyű anyagból készült repülőgép számtalan feltaláló rajztábláján megjelent, a nagy költségek miatt azonban csupán modellek készültek. 1871-ben Pénaud francia feltaláló gumimotoros modellrepülőgépet készített; Planofornak nevezett gépe 50 cm hosszú, szárnyainak fesztávolsága 45 cm volt, 21 cm átmérőjű légcsavarját 5 gramm súlyú gumizsinór hajtotta. A modell valóban repült, 11 másodperc alatt 40 méter távolságra szállt a j ól szerkesztett kis gép.

Victor Tatin francia tervező 1875-ben a mai kétmotoros gépekhez hasonló modellt épített. A két méter fesztávolságú szárnyak két négyszárnyú légcsavar csapágyait tartották. A gépmodell 1,7 kilogrammot nyomott, a légcsavarokat acéltartályból kiáramló sűrített levegővel hajtott motor forgatta. A modellt zsinóron tartva repültették; egy szabadrepülés alkalmával 15 méter távolságra repült.

Oroszországban A. F. Mozsaiszkij tengeri hajók jelző- és mentőkészülékeivel foglalkozva arra gondolt, hogy bajba jutott hajókról partra, vagy másik hajóra

373