Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

A "nagy század" technikusai

matizálása felé, bár ez a folyamat még napjainkban is éppen csak kialakulóban van.

Textilanyagok mintázásának érdekes módja a nyomás. Ezen azt értjük, hogy nyomdai módszerekkel mintásán színezzük az árut.

A nyomás ó'si eredetű. A krefeldi textilgyűjteményben például 2500 éves nyomottkelmét őriznek, egyiptomi királysírból is került elő nyomott inganyag. A régi Columbia, Peru sírleletei között számos olyant találtak, melyben nyomott kendő volt.

A középkorban, újkorban is gyakorolták a nyomást. Kézzel faragott dúcokat lenolajfirnisszel kevert ásványi festékanyaggal nyomtak a kelmére, s szárítás után elég mutatós árut kaptak.

A batik mintázás viasszal történik. Forró viaszt figurálisán kennek a kelmére, majd hideg festéklében átfestik, amikor a viasszal fedett rész fehér marad. A viaszt öblítés után forró vízzel lemossák.

A nyomás az újkor elején a könyvnyomtatáshoz hasonlóan alakult. 1785-ben Schotte Bell Angliában feltalálta a hengernyomást. Faragott fahengerek forgás közben nyomták a színes mintát a kelmére. A festéket keményítőfőzetben keverték, hogy a kelmén szét ne szivárogjon. Lényegében ma is így nyomják a szép „impriméket”. Új nyomóeljárás az ún. filmnyomás. Finom szitaszöveten alakítják ki a mintát és a nyomófestéket kézi, vagy mechanikusan mozgatott gumikéssel szorítják át.

Magyarországon a XVIII. században indult meg a festő- és nyomóipar, és mai napig világhírű.

Nyomóprés 1675-ből. Előtérben XVIII. századi hengernyomógép

226