Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A "nagy század" technikusai
Pénzverők A pénzverés ősi tudomány. A legrégibb — ókori — műhelyekben, verőtökére helyezték az arany- vagy rézlemezt, negatív vésetű bélyegzőt helyeztek rá és erősen ráütöttek. Innét is ered a pénzverés elnevezés. A legrégibb pénzek, érmek nem pontosan kör alakúak, aminek a verőszerszám tökéletlensége és a pénzverők sietsége az oka. A szerszámokat előbb bronzból, majd edzett acélból készítették. A XVIII. században az érmeket már sajtolták. Meredek menetű csavaróorsó végén két hosszú kar volt, a karokon nehéz súlyok. A kart kötéllel fogták meg, megpördítették és így a csavaróorsó gyorsan lefelé haladva óriási erővel rányomott a szerszámra. A fém rugalmassága miatt a csavaróorsó visszaperdült, jól kellett vigyázni, hogy a súlyos karok bajt ne okozzanak. Ma a kevés számú emlékérmet nem verik, hanem öntik. A verő szerszámokkal, a szükséges körülményes előkészítéssel szemben, az öntőformák elkészítése lényegesen egyszerűbb, olcsóbb. A XVI. században tűntek fel a „csavartallér”-ok. Pontosan kerekre vert érme belsejét hántolószerszámmal kimélyítették olyképpen, hogy oldalt felálló pereme maradt. A lesimított részre véstek, vagy képet festettek. A peremre belül csavarmenetet vágtak. Egy másik érem peremén kívül futott a csavarmenet, így rá lehetett csavarni a belül kimélyített éremre, így a belül levő kép rejtve maradt. Politikai, Pénzverés a XVIII. században (1771-ből való metszet) 15* 227
