Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Hogyan kezdődött?
Textilanyag (gyapot, gyapjú) csak a fonás, szövés ismeretében dolgozható fel, bár a nedvesen gyúrt gyapjú nemezelődik, összefüggő lapot alkot, ami ugyancsak jól véd a hideg ellen (nemez, filc). A fonást, sodrást valószínűleg a bélhúr összecsavarásával kezdték. A textilanyagot eleinte csupán kézzel, segédeszköz nélkül sodorták össze. I. e. 3000-ben Indiában, Peruban ismerték a gyapotot; a gyapjút valószínűleg még régebben fonják-szövik. A kézifonás és két fonal kettőzése is a kőkorban kezdődhetett, amit bizonyít a sok lyukas orsókő, amely számtalan sírból, emberi lakóhely-maradványokból előkerült. A „gyalogorsó” a kézi fonás eszköze, nagyon egyszerű szerszám. Két arasz hosszúságú pálcát kifúrt kőbe szorítanak. A követ pergő, élesvégű szerszámmal fúrták ki, ahogy a tűzgyújtást is végezték. A kézifonást — ha hozzáértő megmutatja — könnyű megtanulni, de gyorsan és jól dolgozni gyalogorsóval annál nehezebb. A fonónő, mert ezt a munkát általában nők végezték, csomóbakötött kócból, gyapjúból, gyapotból kihúz egy fürtöt, ujjaival megsodorja, majd az „előfonat”-ot pálcikához kötve s pörgetve fonja. A megsodrott fonalat a pálcán levő hurok fel-A fehér asszony. Dél-afrikai sziklarajz 18
