Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

A tizenhetedik század

Marsigli a Dunát térképezi

A török kiűzése után Magyarország a nyugati világ szemében ismeretlen terület, terra incognita volt. Európa és a tudomány számára a magyar földet egy olasz katona, gróf Luigi Marsigli (1658—1730) derítette fel. A török elleni háborúk tüzérségi és műszaki vezénylő tábornokaként járt hazánkban, s több mint húsz év alatt alaposan megismerte a magyar földet, elsősorban a magyar Dunát. Erről írt hatkötetes gyönyörű munkát. Térképei, képei, egyáltalán az egész könyv oly pazar kiállítású, amilyent csak egy barokk főúr írhatott. Térképei az első, mérnöki és csillagászati méréseken alapuló részletes felvételek Magyarországról.

Marsigli 1658-ban Bolognában született, kalandos ifjúság után a császár szolgálatát Győrött kezdte meg, majd török hadifogságba került, ahonnét megmenekülve visszatért Magyarországra. Bejárta az országot, átkutatta a felső-magyarországi bányákat, általában minden érdekelte, a csillagoktól a növényeken és régiségeken át a bányákig.

Buda ostromának műszaki munkálatait vezette, s amikor a nagy roham megindult, muskétagolyóval karjában benyomult az égő várba, és onnét török kéziratokat, könyveket, köztük több Corvinát megmentett. Ezek Bolognába kerültek.

Magyarországi működése alatt megnézte és felmérte a római kultúra maradványait, tanulmányozta az arany- és ezüstbányászatot. Duna-térképe a vízrajzi és

Marsigli rajza a magyarországi bányászatról

197