Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A tizenhetedik század
régészeti kutatások kútforrása ma is. A felső-magyarországi bányászatról rajzolt képe a legszebb bányarajz a maga nemében. A Dunáról írt műve Amszterdamban jelent meg; tiszteletdíjáért, amelyért egy tízezer holdas bácskai birtokot vásárolhatott volna, könyveket vásárolt, és a Bolognában alapított Akadémiának ajándékozta. Kéziratai 200 kötegben Bolognában vannak, ezeket most adják ki. Élete alkonyán Bolognában dolgozott, tudományos mozgalmakban vett részt, megismerkedett Halleyvel, a kitűnő angol csillagásszal, Newtonnal, Huygensszel. Jóbarátja volt Rákóczinak. A rokokó automaták világa Tudományos-technikai forradalmi korunkban az automatika jelentősége az iparban, távközlésben, közlekedésben egyre fokozódik. Az „automatika” kifejezés önműködő szerkezetek összességét jelenti: a gépgyártás, rádiókészülékek gyártása, vegyiüzemek, malmok, egyszóval a termelés számos ága alkalmazza, és az alkalmazás területe egyre növekszik. A termelésben az automatikáé a jövő. Az automatika különös fejezete a technikatörténetnek, a műszaki fejlődést szinte lépésről lépésre kíséri. Természetesen nem szabad gondolnunk, hogy a régi idők automatikája a termelést szolgálta. A rabszolgatartó és feudális társadalomtól semmi sem volt távolabb, mint automatizálással az emberi munka megkönnyítése, mégis találkozunk ilyen szerkezetekkel, de ezek elsősorban bámulatkeltésre, szórakoztatásra szolgáltak, s legjobban a rokokóban fejlődtek ki. Ebben a játékos főúri világban, smaragdzöld gyepen gondosan megfürdetett és megfésült juhok legelésztek, s pásztornak öltözött grófok és grófnők legeltették őket. A nagy parkok mélyén műromok, mesterséges vízesések, falusi házak bújtak meg. A játékszenvedély szolgálatában ügyes mesterek mozgó emberalakokat, állatokat, egész színházakat készítettek. A színház szereplői mozogtak, játszottak, fuvoláztak, lovagoltak. Ha ilyen automata belsejébe pillantunk, a drótok, emelők, rudak, fogaskerekek szinte áttekinthetetlen szövevénye tárul elénk. Az automaták világába tartoznak a látványos csillagászati órák, melyekről ezért itt emlékezünk meg, habár a felsorolt óraművek élete jóval korábban kezdődött, és az újjáépítések jóvoltából messze tovább is tart a rokokó századánál. Leghíresebb e látványos óraművek között a Strasbourgban levő. Eredetileg még 1352-ben épült, többször javították, átépítették, majd a hídmérleg feltalálója, a híres strasbourgi mechanikus, Johann Baptist Schwilgué már a XIX. században újjáépítette. Az óraművet a régi órákkal és automatikákkal foglalkozó könyvek részletesen leírják; szerkezete könnyen áttekinthető, javítható. Aki még nem látott ilyen órát, alig hiszi el, mi mindent „tud”. Figurák mozognak, az első negyedben gyerekek, másodikban ifjú, harmadikban javakorbeli férfi, negyedikben öregember vonul el a néző előtt. Délben a tizenkét apostol jelenik meg, majd egy vaskakas szólal meg. (A vaskakas az óramű eredeti szerkezetéből való.) Az óra jelzi az ünne-198
