Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Hogyan kezdődött?
keresett darabjaiból, a cserepekből, azok anyagából, színéből, égetése módjából, a rárajzolt vagy vésett vonalakból jól tudnak a cserép korára következtetni. Akárhányszor régi települések környékén csak kissé figyelmesebben kell a földre nézni, és több ezer esztendős cseréptöredékek kerülhetnek kezünkbe. Pusztult falvak helyén gyakran csak a cseréptöredékek beszélnek az egykori emberi életről. A régészek mindenütt nagy figyelemmel gyűjtik és vizsgálják a cserépmaradványokat. A kőkori fazekas első edényeit a nedves agyagból kézzel formálta, talán dióhéjat, kókuszhéjat, tökhéjat utánzó alakra. A napon szárított agyagedény sokféle célra használható, gyümölcs, olaj, zsír, gabona, víz tartható benne. Minden bizonnyal a tűzhely alatt keménnyé merevült, kiégett agyag adhatta a gondolatot, hogy a kézzel kiformázott edény kiégethető, s így tartós víztartó edényeket is készíthettek. Az egyenlőtlenül égetett anyag zsugorodik, könnyen reped; sok időbe telt, mire jó, használható égetett agyagedényt tudtak készíteni. Nem lehetetlen, hogy egyes különösen ügyes agyagedénykészítők tudatosan kísérleteztek az edénykészítés és égetés módjával. Talán „ipari titkuk” is volt, hiszen a jól égetett, formás cserépedény értékes csereáru lehetett. A kézi alakítású edények még a közhasználatú bőredények alakját utánozták. A cserépedény „technológiájának” kidolgozásával párhuzamosan az öltözködést is meg kellett oldani. A megismétlődő jégkorszakok hidegében az ember csak úgy mozoghatott a szabadban, ha melegen öltözött. Nagy hidegben a legszigorúbb „edzés” sem használ. A kőkorszak emberének legfontosabb ruházatát az állati bőrt, valamilyen „kikészítés”, sózás, puhítás után bélből sodrott fonallal összetűzték, összevarrták. A csontárak és csonttűk nagy száma mutatja, hogy a bőrfeldolgozás tudománya a kőkor embere előtt ismeretes volt. A bőrt száradás után zsírral, csontvelővel puhították, talán fahamuval bedörzsölték a férgek ellen, majd hajtogatták, csavargatták. A kőkor neolitikumnak nevezett korszakában a fonott kosarak is megjelentek. Mezopotámia és Egyiptom lelőhelyein kosarak, gyékények találhatók i. e. 5000-ből. Legtöbbször persze nem maga a gyékénytárgy, hanem csupán agyagba nyomódott emléke maradt meg. A kosár és gyékény a kőkori ember háztartásában már fontos használati tárgyak voltak. Korok, gépek, feltalálók 17
