Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A tizenhetedik század
A vízvezetékből néhány óriás oszlop megépült, ma is ott áll, mint az abszolút királyi hatalom jelképe. A rómaiakat utánzó mű nem készült el, más megoldást kellett keresni. Nem egészen megbízható adatok szerint Renkin (Rannequin) Sualem belga építész és ácsmester tervei alapján óriási szivattyúmű épült, mely minden bizonnyal a vízikerék korszaknak legnagyobbszabású alkotása volt. Marlynál a Szajnán építették meg a vízierőművet, hat év munkáját és óriási mennyiségű anyagot építettek be. Tizennégy alulcsapott vízikerék a Szajna felduzzasztott vizével 225 szivattyút tartott üzemben. Három fokozatban 162 méter magasra kb. 1300 méter távolságra emelték fel a vizet. A gátakba, szivattyúkba, zsilipekbe, csövekbe 850 tonna rezet, ugyanannyi ólmot, 17 000 tonna vasat és 85 000 tonna fát építettek be. A szerkezet tervezése, építése, készítése nagy gonddal és szakértelemmel történt. 1600 ember dolgozott rajta. Amikor üzembehelyezték, napi ötezer köbméter vizet emelt, ami kb. 125 lóerő teljesítménynek felelt meg. Mindenki, aki Versailles-ben megfordult, megnézte a messzehallatszó dübörgéssel dolgozó vízmüvet, melyet „a fa és vas erdejének”, a későbbi írók pedig a „rokokó amerikanizmusának” neveztek. A gigantikus építmény sok vihart látott, lassan romlott, bomlott, roskadozott. Marly vízmű. Egykorú metszet 194
