Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A tizenhetedik század
jártak a külföldi követek, itt sütötték-fó'zték a birodalom ügyeit. Saint-Simon herceg (1675—1755) napról napra, naplószerűen leírta, hogyan élt a király és környezete, s ebből a sokkötetes hatalmas műből elég jól ismerjük Versailles életét. Kár, hogy technikai problémákról nem, vagy alig írt. A Napkirály egyik legfőbb gondja az volt, hogyan építsen olyan szökó'kutat, amilyen sehol sincs. Pénz nem számít — mondta Colbert-nek, aggodalmaskodó pénzügyminiszterének. A szökőkúthoz víz kell, s hogy a víz magasra szökjék, magasan elhelyezett tartályból kell a szökőkút nyílásáig vezetni. A vizet tehát magasra kell felnyomni, minél magasabbra, annál jobb, hiszen a víz a kútból közel olyan magasra ugrik, mint amilyen magasan a nyomótartály van, ahonnét lefolyt. Versailles-ben 1668-ban a Thetis barlang szökőkútjait lovakkal hajtott szivatytyúkkal felnyomott vízzel látták el, később szélmalmokat építettek, de ezek teljesítményével a király nem volt elégedett, s azért elhatározta, hogy óriási vízmüvet építtet. A király és Colbert megkérdezte az ismert szakértőket, tudósokat. Gazdasági és technikai nehézség bőven adódott, de „az állam én vagyok” érve előtt meg kellett hajolni. Megkérdezték Huygenst is, aki lőporgépet ajánlott. Puskaporral működő gépet, ami a szivattyút hajtaná. Tervét elvetették, nem akarták lövöldöző masinával zavarni Versailles környékének csendjét, amit csak kopófalkák ugatása és lovak nyerítése, vadászpuskák durrogása és ezüstkürtök hangja törhetett meg. Colbert felhívást tett közzé: jelentkezzék, akinek életrevaló ötlete van. Jelentkeztek is sokan, legtöbben fantasztikus, kivihetetlen elképzelésekkel. Végül két tervet mérlegeltek komolyan, mindegyikhez hozzáfogtak, és egyiket be is fejezték. Az egyik tervet a Canal du Midi csatorna építője, Riquet de Bonrepos terjesztette elő. Riquet az Eure-folyó vizét 30 mérföldről, csatornákon és boltozott hidak rendszerén akarta a kertekbe bevezetni. A vízvezeték nyomvonalát La Hire tűzte ki. A mérések pontos ellenőrzésére a matematikus és csillagász Cassinit kérték fel, s az előmunkálatokat 1684-ben megkezdték. A terv kivitelét nehezítette, hogy a dombokról a vizet egy lapály felett kellett elvezetni. Vauban is megvizsgálta a feladatot, ő a síkságon lefektetett cserépcsövekkel akarta megoldani a problémát, de a királynak jobban tetszett egy újabb terv, mely szerint a lapály fölött óriási aquadukton, pilléreken nyugvó boltíveken vezetik a vizet, mely őt a rómaiak nagy technikai alkotásaira emlékezteti... Öt kilométer hosszú árkádsort akartak építeni, teljesen a rómaiak stílusában. 242 ív, egyenként kb. 15 méteres fesztávolsággal épült volna. A lapály lejtése szerint 1—2—3 emeletesre tervezték, a legmagasabb 71 méterre emelkedett volna a lapály fölé. Vauban felvonult műszaki csapataival, az építkezés színhelyén 40 000 ember fogott munkához. Az óriási vállalkozás azonban soha sem fejeződött be. A lapályos, mocsaras vidéken alattomos lázak támadták meg az embereket, Vaubant újabb háború szólította el, s csapataival elvonult a nagy munka színhelyéről. 13 Korok, gépek, feltalálók 193
