Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A tizenhetedik század
Legnagyobb és legszebb munkája a dünkircheni hadikikötő újjáépítése volt. Itt süllyedő, homokos parti talajon megerőditett kikötőt épített. A kikötő bejáratában levő, cölöpsorokra épített kerek erődítményeket a hadi építőművészet csodájának mondták. A kikötőben levő flottatámaszpontokon biztonságosan gyülekezhettek a hadihajók az Anglia elleni hadműveletekre. Dünkirchen kikötőjét 1713-ban az angolok követelésére lerombolták. Az eliszaposodó kikötőket Vauban a bejáratban cölöpsorokból épített hajózócsatornákkal tette járhatóvá; a keskeny csatornából az apály-dagály következtében az áramló víz kimosta az iszapot és a kikötő vize mély maradt. Hasonló módon hozta rendbe a Canal du Midi földközi-tengeri bejáratát is. A hosszú háborúk közötti rövid szünetekben bejárta Franciaországot, utak és csatornák építését vizsgálta felül, egyszóval, mint a király építőmestere a nagy munkákon tartotta szemét. A mérnöknevelés, mérnökképzés előremozdítására iskolát alapított. Foglalkozott még pénzügyekkel, amire XIV. Lajos költekező uralma alatt igen nagy szükség volt. Óriási elfoglaltsága ellenére részt vett a tudományos és társadalmi megmozdulásokban, szívesen járt az akkor virágkorukat élő irodalmi és művészeti szalonokba. Gyakran megfordult Gassendi (csillagász, filozófus), és matematikus, a fizikus Huygens és a színész és vígjátékíró Moliére társaságában. Szerény megjelenésű, igen művelt ember volt. 1703-ban tábornaggyá léptették elő. 1707-ben halt meg, Párizsban. Hátrahagyott kéziratait rendezték és 4 kötetben kiadták. Több életrajz is megjelent róla. A rokokó amerikanizmusa A XVII. században malmok, ágyúfúrók, fűrészek, fújtatok meghajtására elsősorban a vízierőt használták. Ahol sebesvizű patak nem folyt, lovakkal, esetleg emberekkel hajtott kerekek dolgoztak. A szélerőt őrlőmalom és belvízlevezető szivatytyúk hajtására használták, olyan helyeken tehát, ahol az egyenletes mozgás nem elengedhetetlen követelmény. XIV. Lajos kora a rokokó kivirágzásának időszaka. A rokokó kertekben nagy munkával nyírták, szabták merevre, egyenes vonalakra a bokrokat, síkokra nyírták a fákat, a sétautakon delnők és lovagok sétáltak, rizsporos parókákkal pompáztak, vadásztak, fényes bálokon hajlongtak. A rokokó kerteket szökőkutakkal díszítették. Minél magasabbra szökött a víz, minél szeszélyesebb figurákban ugrándozott a sugár, annál érdekesebb volt, annál többen megbámulták. A francia királyok idejében XII. Lajos korában is Versailles még kis vidéki vadászkastély volt, ebből fejlesztették ki a Napkirály mérnökei, építészei, kertművészei két évszázad udvarainak mintául szolgáló, hallatlan fényűzéssel berendezett királyi főúri rezidenciákat. XIV. Lajos naplopóinak hada Versailles-ban tartózkodott legszívesebben. Ide 192
