Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Fizikusok - feltalálók
Röviden csak annyit, hogy csillagászati kutatásai során a napközéppontú világkép kialakítása érdekében kifejtett tevékenysége miatt az Inkvizíció elé került, és elítélték. Tanait vissza kellett vonnia, és szobafogságban kellett öreg napjait töltenie. Igaz, betegsége miatt a szobafogság nem jelentett valódi megterhelést, de az a tudat, hogy fogoly, nagyon letörte. Utazni sohasem szeretett, de a bezártság is lehangolta. Később megvakult, kedves tanítványai, Torricelli és Viviani támogatták életművének összefoglalásában. Korának sok tudósával, így Keplerrel is levelezett. Felfedezte a Jupiter holdjait s megpróbálta navigációs célra felhasználni, majd felismerte a Saturnus különös alakját, a holdhegyeket, napfoltokat. Foglalkozott a mágnességgel, hőtannal stb. A mozgástan — kinetika és dinamika — területén sok értékes vizsgálatot végzett. Ma Galilei-féle relativitásnak nevezik tanítását, mely kimondja, hogy akár nyugvó, akár egyenletesen mozgó térben a mozgásra azonos törvények vonatkoznak. Például a nyugodtan veszteglő hajó árbocáról ledobott kő a fedélzet ugyanazon pontjára esik, mintha a hajó egyenletes sebességgel haladt volna. Ha más mozgások nem zavarnak, a hajó kajütjében nem lehet megállapítani, mozog-e a hajó, vagy áll. A szabadesés tanulmányozására szerkesztette a híres Galilei-féle lejtőt. Zseniális fogással a szabadesést lefékezte, átalakította guruló mozgássá, ami végeredményben ugyanolyan törvényt mutat, csak jobban megfigyelhető. Azt, hogy a pisai ferdetornyon végezte szabadesési kísérleteit, újabb kutatások nem erősítik meg. A reneszánsz—barokk idők határán minden kutató találkozott a ballisztikával, így Galilei is. Az ágyúlövedék pályáját tanulmányozva, a lőporgázok okozta „kényszerített mozgás” és a szabadesés okozta mozgás elméleti összetevéséből felismerte és kimutatta, hogy a lövedék parabolapályán mozog és legmesszebbre a lövegcső 45 fokos emelkedésében repül. Jellemző, hogy bár Keplerrel levelezett, Kepler műveit soha sem olvasta el. Valószínűleg azért, mert Kepler másként tárgyalta a jelenségeket, mint ő. így írt erről a kényes kérdésről Kepler halála után egy levelében: „... néha találkoztunk azonos fogalomalkotásban..., de ez legfeljebb gondolataim 1 %-ánál történt így”. Technikus gondolkodására jellemző, hogy a „tiszta”, vagyis önmagáért való matematikai tanulmányok nem érdekelték, az ilyen irányú levelekre nem válaszolt. Például Bonaventura Cavalieri, akit a bolognai egyetemre Galilei segített be, éveken át levelekkel fordult hozzá, adjon véleményt matematikai eredményeiről, de a választ hiába várta. A mérnöki tervezés alapját, a tudományos szilárdságtant Galilei nagymértékben előre vitte. Megvizsgálta például egyforma széles, de különböző magasságú gerendák törőszilárdságát, majd az egyik végén befogott, szabadon lebegő gerenda lehajlását stb. Ügy találta, hogy a teherbírás arányos a tartó szélességével és négyzetesen növekszik a magassággal (ezért fektetik beépítéskor a gerendákat keskenyebb oldalukra). Galilei utolsó évei, az egyre fokozódó bántalmak ellenére, aránylag derűsnek, munkásnak mondhatók. A légnyomás, az ingaóra, a hőmérő tervei ekkor ötlöttek fel benne, de ezek a gondolatszilánkok már nem nőttek könyvvé. 1642. január 8-án halt meg, hetvennyolc éves korában.
