Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

Fizikusok - feltalálók

A távcső előtti korszaknak ez volt egyik legsikerültebb, legjobban átgondolt alkotása. A drezdai műszer a második világháború alatt megsérült, de helyreállították.

Viktor Stark 1635-ben a szász királyi tüzérség részére gyönyörű kivitelű műszert készített. Az ágyúcsőre helyezett eszköz a cső vízszintestől mért elhajlását, emelkedését — elevációját — és az alapiránytól való oldalirányú eltérését mutatta.Valószínűleg ez is „prototípus” volt, könnyen lehetséges azonban, hogy csak lőgyakorlatokon használták, annak a kornak tüzérei még idegenkedtek a műszeres irányzástól. A drezdai múzeumban ma nagy szekrényt töltenek meg a régi tüzérségi műszerek.

A földmérők (geodéták) és kartográfusok (térképészek) fontos, máig nélkülözhetetlen eszközévé fejlődött a mérőasztal és teodolit.

Ahogy az újkor eleji idők bányászatáról és kohászatáról egy orvos, Agricola tájékoztatta a kortársakat és az utókort, úgy a földmérőművészetről is orvos írt könyvet. G. H. Rivius nürnbergi orvos 1547-ben kiadott, három részből álló könyvének III. része tárgyalja a XVI. század mérnöki műszereit. Itt találjuk a teodolit első ábrázolását és leírását. A teodolittal (arab eredetű szó) vízszintes és függőleges síkban lehet szögeket mérni. A mai teodolit pontosan ugyanerre a célra szolgál, csak a mai optikai berendezésével szabatosabban mér; elve, felépítése azonban ugyanaz, mint a XVI. századbelié.