Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

Fizikusok - feltalálók

A térképezés fontos eszköze volt év­századokon át a rajzasztal. Grafikus felvételhez használják. Az asztalra kifeszített rajzlapon megjelölik né­hány tereppont helyét és irányzóvo­nalzóval, vagy — a XVIII. század­tól — távcsöves vonalzóval megirá­nyozzák a berajzolandó pontokat (fa, kunyhó, forrás stb.), s ha több irány­ból végzik a beirányítást, a vonalzó mentén húzott vonalak metszéspont­jában lesz a tereppont helye. Régente a katonai térképezésben használták, ma inkább térképjavításhoz, kisebb terepfelvételekre használják. Ez a kor — XVI—XVII. század — a rajzeszközöket is díszítésekkel látja el, de pontosságuk is figyelemre mél­tó. Érdekes összeállításban mutatja Furttenbach 1644-ben napvilágot látott könyve egy mérnök felszere­lését, melyben méró'szalag, vonalzók, olló, körzők, iránytű találhatók. A csillagászati műszerek ugyan­csak a XVI. században indultak erő­teljesebb fejlődésnek. Kopernikusz kezdetleges faműszereivel dolgozott évtizedekig. Egyik legfőbb ellenfele Tycho Brahe dán csillagász — mint­hogy a napközepű rendszert nem tudták akkor még műszerrel igazol­ni, de a régi világképet már ő sem tudta elfogadni —, új világképet ala­kított ki. Ebben a Föld körül kering a Nap, és akörül a bolygók. Elméle­tének alátámasztására tömérdek meg­figyelést végzett és kitűnő műszereket készített. Kortársai nemhiába nevez­ték „csillagászfejedelemnek”. Tycho a műszerek pontosságát a méretek növelésével fokozta. Abból indult ki, hogy kisméretű műszerrel könnyebben lehet tévedni mint naggyal, azért óriási műszerekkel rendezte be obszervatóriumát. Lövegirányzék 1614-ből Útmérő műszer és rajzasztala 1584-ből 12 Korok, gépek, feltalálók 177

Next

/
Oldalképek
Tartalom