Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Fizikusok - feltalálók
A levegő súlyát először Torricelli mérte meg, őt tekintjük a higanyos barométer feltalálójának. Evangelista Torricelli 1608-ban Faenzában született, jómódú családja Rómába küldte tanulni, itt Castelli — Galilei barátja — házában lakott és megismerkedett a matematikus Fermat-val, Mersenne-nel és még több más, akkoriban jól ismert kutatóval. Galilei egyik mechanikai munkáját olvasva, a könyv egyes részeihez saját tanulmányokat készített, s elküldte a tudósnak, akinek roppant megtetszett a fiatalember éles logikája. 1641-ben az agg mesterhez költözött és haláláig mellette maradt. Galilei után ő kapta a „nagyhercegi matematikus” címet, amelyet 1647-ben bekövetkezett korai haláláig viselt. A Torricelli kísérletet minden iskolában bemutatják. Egyik végén zárt üvegcsövet higannyal megtöltenek, majd alul elzárva higanyba merítik. Ha alul megnyitják a csövet, a higany a csőben alászáll, kb. 76 cm magas higanyoszlop marad a csőben. Ha változik a légnyomás, a higanyoszlop magassága is változik. Tudományos magasságmérésre az időközben gyakorlati mérésekre alkalmassá alakított eszközt első ízben Pascal alkalmazta, Descartes-tal együtt egy franciaországi hegycsúcson észlelték először, hogy hegyen felfelé menve a légnyomás csökken. A XVII. század tudósai sokféle légsúlymérőt szerkesztettek. így Hooke higanyos barométerében a változó higanyfelszínt körosztályzat előtt elforduló mutató jelezte. A légnyomás hatalmas erejéről a század embereit Guericke, a híres magdeburgi polgármester győzte meg. A „magdeburgi félteke” és a „magdeburgi kísérletek” a fizika és technikatörténet legizgalmasabb fejezetébe tartoznak. Otto von Guericke (1602—1686) a barokk idők egyik legjellegzetesebb képviselője, magdeburgi patrícius családból származott, jogot és természettudományokat tanult. A harmincéves háború során Tilly zsoldosai szülővárosát Hooke barométere feldúlták; a város újjáépítését Guericke szervezte és tervezte meg. 1646-ban szülővárosában polgármesterré választották; 1681-ben gyermekeihez Hamburgba utazott, ahol meghalt. Hazavitték, de a templomot, ahol „örök nyugovóra” helyezték, a francia háború során feldúlták, hamvait szétszórták. A mozgalmas, háborús időkben is talált időt tudományos kísérleteihez. Légszivattyút készített és a légritka tér bemutatásával sok érdeklődőt vonzott a fizika és technika felé. Szigorú következetességgel, tudományos problémáinak tisztázásakor a kísérletet tartotta döntőnek. Számos könyvet írt, amelyek közül az Új magdeburgi kísérletek a legismertebb. Könyvében egyik kísérletéről a következőt írta: „Söröshordót vízzel töltöttem meg, és minden oldalról alaposan elzártam, ne-166
