Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Jószerencsét!
bölcsessége nem egy helyen halmozódik fel, aki tanulni akar, utaznia kell. Utazott annyit, mint talán senki más az ó' korában. Ha hinni lehet szavainak, járt Spanyolországban, Portugáliában, Hollandiában, Franciaországban, Olaszországban, Magyarországon és még sok más országban. Csodálatos gyógyításaival vált híressé. A kémia feladatául nem az aranycsinálást, hanem a gyógyszerek készítését és a fémek előállítását tekintette. Évtizedes kóborlás után Baselben telepedett le. Ő ugyan megvetette a könyveket, maga azonban sok könyvet írt, vagy inkább diktált tanítványainak. Baselból botrányos magatartása miatt menekült, újabb kóborlás következett; 1537-ben Magyarországon is megfordult, míg végül a salzburgi érsek udvarába hívta, s ott halt meg 1541-ben. Paracelsus kémiai szemlélete korának színvonalán van, de sajátságos körítésben adja elő. Ó is — mint minden alkimista — három elemet ismert, a higanyt, ként és sót. Ezt azonban nála szimbolikusan kell érteni, minőségi állapotot jeleznek. Higany a folyékonyságot, kén az éghetőséget, só a tűzállóságot. Paracelsus úgy gondolta, az anyagok kémiai tulajdonságai elsősorban halmazállapotuktól függenek. Az arisztotelészi négy elem, föld, víz, tűz és levegő továbbra is a világ négy építőköve Paracelsusnál csakúgy, mint kortársainál. Kohászati munkássága figyelemre méltó. Úgy mondja, hogy utazásaira kicsiny olvasztókemencét vitt magával, hogy a bányákban azonnal a helyszínen kísérleteket végezhessen. Hogyan szállította készülékét, amikor feltehetően mindenüvé gyalog utazott, nehéz elképzelni. Korának kohászai még csak nemes és nemnemes fémeket ismertek, de ő már cinkről, bizmutról is írt, kémiai tulajdonságaikat leírta. A réz higanyos finomítását őelőtte nem ismerték. Paracelsus a rezet rézgálic oldatából vassal választotta ki, és az így kapott rezet higanyban oldotta, ezzel egészen finom, tiszta rezet kapott. Foglalkozott még a timsóval, gálicokkal, szulfátokkal. Kénsavba vasforgácsot téve megfigyelte, hogy „levegő emelkedik fel, és elmegy mint a szél”. Kár, hogy nem próbálta meggyújtani, a hidrogént ismerhette volna fel. Paracelsus „alkímiá”-n általában vegytant, kémiát, illetve metallurgiát (fémelőállítást) ért. Jellegzetes — még középkori — az a megjegyzése, mely szerint az orvostudomány négy pilléren nyugszik; a csillagászaton, az erényeken, a filozófián és az alkímián. Paracelsus műveinek tanulmányozása egy olyan rendkívül színes világba enged bepillantást, amelyben a tudomány még nem vált el a babonától. Agricola Könyvünk írása idején tervezik Georg Agricola XVI. században megjelent világhírű könyvének; a De re metallicának magyar nyelvű kiadását. Szakszerű, gondos munkával latinról magyarra fordítják; pompás képtábláit korhű alakban adja majd a könyv. Ez az 1556-ban először megjelent munka ma is időszerű és német, angol fordítása után a szerző halála után négyszáz évvel magyarul is megjelenik majd. A De re metallicánál szebb bányászati és kohászati könyv azóta sem készült. 140
