Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Jószerencsét!
Agricola Agricola könyvét az teszi elsőrendűen fontos technikatörténeti forrássá, hogy ebben a munkában összegyűjtve találjuk a középkor, reneszánsz és újkor elejének bányászati, kohászati ismereteit. Németországban évtizedek szorgalmas kutatómunkájával felderítették a szerző életének részleteit, műveit újból megjelentették, s bizonyára nem tévedünk, ha azt mondjuk, jobban feldolgozott életműve egy tudósnak sincs. Georgius Agricola (családi nevén Bauer) Meissen közelében született 1494-ben és Chemnitzben halt meg 1555-ben. Németországban és Itáliában orvosi tanulmányokat végzett. Velencében a könyvnyomtatást és üvegipart tanulmányozta, de nem hanyagolta el irodalmi, nyelvészeti és műtörténeti tanulmányait sem. Szászország akkor már híres volt ércbányászatáról. A fejedelmi, hercegi hatalom fontos anyagi eszköze volt a fém, a nemesfém csakúgy, mint a vas. Freiberg ezüstbányászata már a XII. században európai hírre emelkedett. A harangok, szobrok, ágyúk gyártása a réz bányászatát és kohászatát nagymértékben kifejlesztette. Egyszóval a bányászat és kohászat Agricola idejében szélesen kibontakozó fontos termelési ággá alakult. Felső-Magyarországon, a bányavárosok — Selmec, Bélabánya, Breznóbánya, Nagybánya stb. — bányászatát is Európa-szerte ismerték; Lengyelországtól Spanyolországig magyar rézből készítették a bronzot, harangot, ágyút, szobrot, ércpénzt stb. Georgius Agricola nem bányász, hanem orvos volt. Chemnitz környékén a bányákat látogatva, fémtartalmú gyógyszereket keresett, s közben érdeklődése ellenállhatatlanul a bányászat-kohászat felé fordult. Itáliából 1527-ben visszatérve, így írt erről: „Ahogy Itáliából visszaérkeztem, semmi más vágyam nem volt, mint hogy Európa ezüstben leggazdagabb vidékén, az Érchegységben megtelepedhessem. Alig tartózkodtam ott, felébredt kíváncsiságom a bányászat megismerésére, mert azt én mindennél érdekesebbnek találtam. Egy évvel később egy barátom segítségével sikerült Joachimstahlban letelepedni.” Joachimstahl ősi bányavárosában orvosként kezdett működni, kenyérkereső foglalkozása mindvégig ez maradt. Akkoriban fogta el az embereket az „ezüstláz”, amelyhez hasonló csak a XIX. században az amerikai aranyláz idején jelentkezett újból. Joachimstahlban nyolcezer bányász, nyolcszáz vájár, négyszáz mester és egy orvos — Agricola — dolgozott. Járta a bányákat, üzemeket, tanulmányozta az érceket, munkamódszereket, bányagépeket. Minden, amit látott, még a középkor öröksége volt. Előbb gyógyszert keresett, azután ásványtani, földtani tanulmányo-141
