Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Jószerencsét!
Élete tapasztalatait De la pirotechnica c. művében foglalta össze. A középkor végi idők nehéziparáról sehonnét sem nyerhetünk jobb képet, mint ebből a munkából. Megtudjuk könyvéből, hogy korának szakemberei hogyan vélekedtek például az oxidációról. Tudták, hogy a vas és más fémek hevítve oxidálódnak, felületükön oxidréteg képződik. A vason az oxidot magyarul „revé”-nek mondjuk, kemény, sötétszürke kéreg, kalapácsütésre lepereg. Kovácsok, mielőtt alakítani kezdik a vasat, leütik a revét. Biringuccio hibás mérések alapján úgy gondolta, hogy az izzított vas lehűtve könnyebb lesz, mint eredetileg volt, mert eltávozott belőle valami, mint az emberi testből, amely szintén könnyebb lesz, miután a lélek elhagyta... Biringuccio leírta egy milánói sárgarézöntő és feldolgozóüzem berendezését, munkáját. Olvasztótégelybe vörösrezet, cinket szórtak és üvegporral meghintve 24 órán át hevítették. Ekkor a két fém összeolvadt, egymással jól keveredve sárgarezet alkotott. A megolvadt üveg a fémfürdő felületén képződött oxidokat szedte össze. A milánói műhelyben a sárgarezet gépkalapácsokkal vékony lemezzé lapították; az aranyfüst utánzására való rézfüstöt hasonlóképpen készítették. Sárgaréz kanalakat, csészéket is kalapáltak. Esztergapadhoz hasonló készüléken forgó sárgarézlemezből edényeket, kézilámpákat alakítottak, azonkívül készítettek gyűrűket, bútordíszítéseket, pántokat, egyszóval sokféle tömegcikket gyártottak. Az öntött tárgyak famodelljeit homokba nyomták, s a keletkezett üreget folyós fémmel kitöltötték. Itt találjuk meg a homokformázás első szakszerű leírását. Az előkészített homokformát gondosan szárították és égették, így többször tudták használni. Ez az öntési előkészítő művelet — mint Biringuccio írja — igen mély benyomást tesz minden szakemberre. Szerinte a milánói üzemből egész Itáliát el lehetne látni sárgarézáruval. Az ágyúfúrás nehéz és kényes műveletét is Biringuccio munkájából ismerjük. Vízszintes fúrót vízikerék forgatott, s a megöntött ágyúcsövet lassan „előtolták". Az ágyúfúró kanálszerű szerszám. Az ágyúfúrás technológiája igen fontos művelet. Később az első gőzhengerek fúrását ugyancsak ágyúfúrókon végezték. így készítette elő a haditechnika a termelőgépek, illetve a termelőgépek meghajtására szolgáló berendezések gyártását. Biringuccio a kemencéket és olvasztókat tárgyalva megemlít egy egy láb átmérőjű tükröt, amit fémolvasztásra lehetett használni. Az újkor eleji kohászat történetében egy másik ugyancsak rendkívül színes, érdekes egyéniséggel is találkozunk. Paracelsusként emlegeti a tudománytörténet, alakjáról operát, regényt írtak, mozgalmas, kalandos életével erre okot is szolgáltatott. Teljes neve Philippus Aureolus Theophrastus Paracelsus Bombastus von Hohenheim, de ezt a hosszú nevet alighanem sajátmaga adományozta magának. 1493-ban Svájcban született. Apjától orvostudományt tanult, sokat foglalkozott gyógyszerészettel, asztrológiával, fémkohászattal, botanikával, anatómiával stb. Egyszóval igazi reneszánsz egyéniség. Paracelsus korának szórágó, terméketlen elmefuttatásai — vagyis a korabeli szerzők könyvei — helyett a természethez fordult s miután azt tartotta, a világ 139
