Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

Az alkímia világa

legjobb fizikusa volt. Drezdában a Zwinger múzeumában hatalmas tükre látható. Rézbó'l kalapálták, ha elébe áll valaki, gyújtópontjában az emberi test által kisugárzott meleg jól észlelhető. Tschirnhausen már régóta foglalkozott porcelánnal, üveggyártással, üvegcsiszolással. 80 cm átmérőjű üveglencséjével a gyémántot el tudta égetni. Matematikai könyveket írt.

A tudománytörténeti források különféleképpen mutatják be a két nevezetes embert. Az egyik forrás Böttgert, a másik Tschirnhausent mondja a porcelán feltalálójának. Valószínűnek látszik, hogy a vegyészi munkákban jártas Böttger a porcelán nyersanyagát, a kaolint találta meg, Tschirnhausen pedig az égetés problémáját oldotta meg. A kaolint akkoriban még csak a rokokó parókák behintésére használták.

Meissenben a szép, ódon város fölött hatalmas várkastély emelkedik, az Albrechtsburg. Ennek egyik szobájában freskó mutatja — idealizálva— Böttgert, amint alkimista műhelyében dolgozik.

Újabban inkább Tschirnhausent gondolják a porcelángyártás feltalálójának s úgy látszik Böttger neki köszönhette, hogy szélhámosságaiért nem büntették meg. Tény, hogy 1707-től kezdve rendszeresen kísérleteztek, szó sincs tehát arról, hogy Böttger „véletlenül” fedezte volna fel a porcelánt. Különben is, Tschirnhausen rendszeres kutatásokat végzett, külföldi tanulmányutakon is járt, hogy a drága kínai porcelánt hazai anyagokból lehessen elkészíteni. A kísérletek nagyon előrehaladott állapotban voltak, amikor 1708. október 11-én Tschirnhausen vérhasban hirtelen meghalt. Ugyanebben az évben már fajanszgyár dolgozott Drezdában, ahol az üzemi kísérleteket végezték.

Tschirnhausen halála után öt hónappal, 1709. március végén Böttger jelenthette a királynak, hogy a porcelánkészítést felfedezte. Nem tudjuk, Böttger milyen jellem volt (aranycsinálási manipulációiból azonban sejteni lehet), könnyen lehetséges, hogy Tschirnhausen eredményeit sajátjának mondta. Híres tudósokkal is megesik az ilyesmi.

A találmány kidolgozása után az Albrechtsburgban manufaktúrát rendeztek be, kézimunkával folyó tömeggyártásra.

Böttger 1719-ig igazgatta a manufaktúrát; a várat rendkívül szigorúan őrizték. A gyártás titkát egy ideig tartották, mégis Sévres-ben 1738, Worcesterben 1751, Koppenhágában 1771 óta gyártanak porcelánt.

A rokokó idők tüneményes szépségű, leheletkönnyűségű porcelánjai után a porcelán a legfontosabb ipari anyagok közé is bevonult. Az elektromos és vegyiipar egyik legfontosabb szerkezeti, szigetelő, saválló, hőszigetelő anyaga a porcelán. Története az alkímiában kezdődött.