Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Az alkímia világa
újkori üveghuták kemencéiben azonban csak kevés üvegláva ömlött meg, nagy táblákat már csak ezért sem készíthettek. A középkori üvegipar központjában, Muranóban készült a híres velencei tükör, a csiszolt dísztárgy s a rubinüveg. Finoman elosztott arany az üveglávát rubinvörössé színezi, s ezért mint drágakó'utánzat nagy keresletnek örvendett. Feltalálták a finomhűtést. Az üvegárut fúvás és kialakítás után forró homokban újra felhevítették s utána lassan hűtötték. Ezzel az üveg belsejében levő feszültség kiegyenlítődött, az ilyen üveg kevésbé tört. A XIII. század végén megjelentek a laboratóriumi üvegek, olasz és német műhelyek sok edényt, csövet, és más felszerelési tárgyat készítettek üvegből. Vegyszerek tartására, desztillálásra azonban még a XIX. század közepén is jobbnak tartották a keményre égetett cserépballonokat és retortákat, mint a törékeny üveget; az alkoholdesztilláló üstök rézbádogból, kalapálással készültek. A szappan A kémia-alkímiának egyik vívmánya, vagy inkább terméke a szappan. Úgy tudjuk, Galliában találták fel (már Plinius említi), a második évszázadban már mostak szappannal és fürdéskor is használták. Persze, drágasága miatt csak a gazdagok jutottak hozzá. A VII. században Itáliában a szappanfőzőknek céhük volt. A XIII. században a szappan Európa-szerte ismertté vált, előbb luxuscikknek tekintették, csak később vették észre, hogy a tisztaság az egészség feltétele. A régi szappanfőzők zsiradékokból, hamulúggal főzték a szappant, amit azután olajokkal illatosítottak. A mediterrán országokban olívaolajból készült a szappan. A pörkölt magvakból sajtolt „égetett” olajból főzött feketeszínű szappant különösen értékesnek tartották. A szappan nyersanyagát, a fahamut, fahulladék elégetése útján kapták. A kilúgozott hamuból készült a hamuzsír, amit az üveggyárak is kerestek. Ugyanakkor faszénnel tüzeltek a kohók és kovácsok, a tengeri flották építése ugyancsak temérdek fát fogyasztott, s az erdők egyre távolabb húzódtak az emberi lakóhelyektől. A szappanfőzők megpróbáltak fahamu helyett égetett meszet használni, de a mészszappan minősége meg sem közelítette a fahamuval készültet. A szappan és üvegipar akkor jutott olcsó anyaghoz, amikor a XVIII. században a szódagyártást feltalálták. Addig azonban még sok idő telt el. 133
