Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Az alkímia világa
Festékek Az egyház szolgálatában sokféle mesterember, művész dolgozott. A festett képek templomokban, kolostorokban nagyon keresettek voltak. A falra festett képek az írástudatlanság korában a hitoktatás céljára szolgáltak. A gótikában a színes ablakok, a barokkban a színes falfelületek oktatták a nézőt. Az idők során az olajfestés művészete és technikája is kialakult: festéshez krétát, gipszet, lenolajat, ásványi festékőrleményeket, enyvet használtak. A XIII. században általánossá vált a freskófestés, melynél a még nedves falra fest a művész. Feltalálták a „szikkatívok”-at, anyagokat, amelyek a lenolaj és más olajok száradását gyorsítják. Textilfestéshez felhasználták a krapp növény gyökerét, a kermestetű alkoholos kivonatát, a bíborcsiga nedvét, a bodzagyümölcsöt. A XII. században megjelent az ólomfehér (ólomból és ecetből készült), s az arabok közvetítésével megismerték a veszedelmes, de szép piros higanyvegyületet, a cinóbert, amit arcfestéknek is használtak, és számos mérgezés is történt vele. Sajátságosnak tűnik, hogy sok középkori, újkor eleji kép, írás, miniatúra szinte hibátlanul ragyog évszázadok múltán is: a kéziratok iniciáléit festékkel, aranyfüsttel készítették. Glauber Az újabbkori alkímia sok érdekes és jelentős figurája között fontos szerep jutott Johann Rudolf Glaubernek (1604—1688), akinek nevét máig őrzi a „glaubersó” (nátriumszulfát). 1648-tól Hollandiában élt, Amsterdamban orvosi és gyógyszerészi gyakorlatot folytatott. О készített először vas- cink- ólomkloridot, hánytatóbórkövet. ElőálUtott ecetsavat, lúgokat stb. Tudta, hogy a kémia elsőrendű célja nem az aranykészítés, hanem az ipar és mezőgazdaság, s a mindennapi élet szolgálata. 1657-ben Amsterdamban hétkötetes műve jelent meg Németország felvirágoztatása címen, amit latinul is kiadtak. Glauber ismerte az öntés technikáját, réz—ón—arzén ötvözetet készített oly módon, hogy arzénnel bevont rézlemezt hevített, ekkor az arzén bediffundált a rézbe és az így kapott rezet beleolvasztotta a tiszta rézbe. A mai modern kohászat az ötvözetek gyártásakor ugyancsak „előötvözetet” készít. Az első „előötvözet” Glauber arzénes reze volt. Glauber a modern kémia úttörőjének tekinthető. Megsejtette a kémiai affinitás létezését, amikor észrevette, hogy a vegyületek egyik-másik alkotórésze kiűzhető és új vegyülésre késztethető. Megfigyelte, hogy fémek a lángot megszínezik, a láng színéből a jelenlevő fémre következtetni lehet. Ezzel a megfigyeléssel az analitikai kémiában is utat mutatott a jövő színképelemzés felé. Megfigyelte, hogy az ezüst sósavas sója (ezüstklorid) ammóniában oldódik, azt is tudta, hogy az ólom kloridja vízben rosszul oldódik. 134
