Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

Fények a sötétség századaiban

Nyomda a XVIII. században. Prágai Technikai Múzeum

alapítottak, amihez Fust a pénzt adta, a hasznot felezték, legalábbis elvben. S a világhírű 42 soros Biblia elkészült. Van egy 36 és egy 42 soros Biblia: ennyi sort számolhatunk meg hasábonként. A 36 soros Gutenberg betűivel a Pfister nyomdában készült. A 42 soros Bibliából valószínűleg 100 példányt nyomtak. A könyv 641 lapos, ebből fennmaradt 31 példány, amiből 10-et pergamenre, 21-et papirosra nyomtattak. A lapok üres mezőket hagytak a kézzel berajzolandó iniciálék számára. A nyomtatott Bibliáról ugyanis eladáskor nem mondták meg, hogy nem kézzel írt kódex, hanem technikai úton készült. Kéziratként hozták forgalomba. Gutenberg éppen abban látott nagy üzleti lehetőséget, hogy az aránylag olcsón készült könyvet drága kódexként adja el. A munka öt évig tartott. Kitűnő segédje Schöffer Péter volt, akit később — a szakítás után — Fust maga mellé vett.

Hogyan készítette Gutenberg és utána következő századokban a nyomdásznemzedékek hosszú sora a betűket? A betűt fából gondosan kifaragta, a famintát öntőhomokba nyomta, és az így kapott negatívba sárgarezet öntött. A sárgaréz tehát pontosan a betű alakját mutatta. A sárgarézbetűt mint verőszerszámot ólomba ütötte, s az ólomban kapott negatívot betűfémmel — ólomötvözet — kitöltötte. Később a verőszerszámot acélból vésték ki, mert az ilyen eszközt sokáig lehetett használni... Gutenberg első öntőmintái, verőszerszámai, betűi nem maradtak meg.

Az újkor feltalálóinak szomorú sorsa vetítődik elénk Gutenberg sorsában. Nyomdája, berendezési tárgyai sok pénzbe kerültek, a költségek egész vagyonát felemésztették, adósságokba keveredett. Johannes Fust, gazdag mainzi polgár

111