Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Fények a sötétség századaiban
1900-ban találták meg, és az ősi kolostorban a IV. és X. század közötti időkből sok ezer írástekercs került elő. Ezekből az őr megvesztegetésével Stein Aurél brit szolgálatban álló magyar kutató mintegy 3000 könyvtekercset és 6000 okiratot, zászlót stb. megszerzett, s ezek most Londonban vannak. Az írások között van a Gyémánt Sutra is, Wang Csieh nyomtatta „szülei örök emlékezetére”. A gyönyörű, bonyolult rajzú nyomtatványt vésett kőről nyomták. Jó száz év telt még el, mire a kínaiak a kőből faragott nyomódúcok helyett fát kezdtek használni. Európában a játék kártyák ugyancsak faragott nyomódúcokkal készültek. A játékkártya is kínai eredetű, időszámításunk legelején már ismerték, talán a tatárjárás útján, esetleg arab közvetítéssel jutott Európába. A XIII. században az európai várakban, fogadókban egyaránt kártyáztak. A kártyák először kézifestéssel, azután vésett, festékezett dúcokkal készültek. A fadúcot a papír vagy pergamen lapra helyezték, és rongylabdával dörzsölve nyomtatták a kártyalapokat. Ez az eljárás még nem nyomtatás, hiszen nam sajtóval készült, hanem dörgöléssel. így készültek századokon át a nyomdai „kefelevonatok” is. A könyvnyomtatás, illetve a feltaláló személye körül óriási nemzeti vetélkedés folyik, ami újból csak azt bizonyítja, hogy mennyire a kor érleli meg a találmányokat. Egy tábla kifaragása hosszú időt, nagy gyakorlatot, művészi készséget kívánt, de betűkből kirakva gyorsan megy. A betűk kiszedése megkívánja, hogy azok minden körülmények között szorosan egymás mellé rakhatók legyenek, a keret, amelybe belerakják, olyan méretben készüljön, hogy a betűk, sorok maradéktalanul elhelyezhetők legyenek. Egyszóval pontos méretekre, egységesítésre volt szükség. Elsőnek Gutenberg oldotta meg a feladatot. Gutenberg 1397. június 24-én, Johannes — János — napján született. Ezért ünnepük a nyomdászok ma is a „János-nap”-ot. Szülőháza Mainzban, a Schuster és Christoph utcák sarkán levő Gutenberg-udvarnak nevezett középkori épület a második világháború alatt elpusztult, a benne levő Gutenberg múzeummal együtt. A tárgyi emlékek jórészét megmentették, és most ugyanott a nyomdászattörténeti múzeumban láthatók. Gutenberg sokféle foglalkozáshoz — ahogy ő mondta, titkos mesterséghez — értett, és jó pénzért másokat is megtanított a mesterségbeli fogásokra. Elsősorban aranyművességgel foglalkozott, pénzveréshez szükséges verőszerszámokat készített. Szülőföldjén akkoriban csúnya háborúskodás folyt, s ez elől Gutenberg Strasbourg-ban keresett menedéket. Itt tükörkészítéssel próbálkozott, de a nagy vásár, melyen tükreit értékesíteni akarta, elmaradt, azért anyagilag nehéz helyzetbe került. Nemsokára újból Mainzban találjuk. Életéről néhány periratból tudunk valamit, de bizony nem sokat. Sok regényt Írtak, filmeket készítettek róla, de ezekben jóval több az írói fantázia, mint a valóság. Úgy gondolják, hogy az első nyomtatványt 1445-ben készítette; ebben az időben — 1444 és 1448 között — nem is tudjuk, hol tartózkodott. Naptárakat, röpiratokat nyomtatott, s 1450 körül hozzáfogott legolvasottabb könyvének, a Bibliának kinyomtatásához. Anyagilag semmiképpen sem tudta volna vállalkozását végrehajtani, hiszen még ma is komoly feladat a Biblia kinyomtatása. Valószínűnek kell tartanunk, hogy Gutenberg túlbecsülte saját erejét, s végül nem tudott mást tenni: pénzes társ után nézett. Johann Fust ügyvéddel közösen nyomdát 110
