Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

Fények a sötétség századaiban

mellvértes nehézlovasság. Az első világháború árokharcaiban is feltűntek a homlok- és mellpáncélok, de hamarosan elhagyták ezeket, s csupán az acélsisak maradt meg. A sok fejsérülés késztette a hadvezetőségeket, hogy krómnikkelacélból sajtolt sisakkal védjék a katonákat.

Úgy hírlik, a második világháború óta ismét foglalkoznak — nylon és perionszövésű — mellpáncélokkal.

A lovagi páncél roppant drágán készült. V. Károly császár például egy páncélzatért többet fizetett, mint amit Tizian kapott egy képéért. Múzeumokban pazar szépségű páncélok láthatók, így nálunk is a Nemzeti Múzeumban.

A páncél alatt szarvasbőr ruhát hordtak, egyes darabjait elmozdíthatóan szíjak tartották össze. Ötven kilogrammos páncél is készült; olyan szerkezetet is vittek a táborba, amivel a lovagot lóra lehetett emelni. Ha azután az ütközet hevében a lóról lefordult, körülbelül vége is volt. Az alabárdot azért találták fel, hogy a lovasok elleni gyalogharcban a lovagot lováról leránthassák. A többit könnyű elképzelni.

98

Götz von Berlichingen vaskeze