Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Fények a sötétség századaiban
A páncél egyes részeit rögzítetten, de szétszedhetően állították össze, erre szárnyas, nagyfejű csavarok szolgáltak. A fej, váll és mellpáncélt hosszú csavarral húzták össze, a lovagot valósággal belecsavarozták páncéljába, ahonnét egyedül képtelen volt kijönni. A páncél alatt ütés, vágás elviselésére egyes testrészeket posztópárnázással védtek. Hogy ez nyáron mit jelentett — ezt sem nehéz elképzelni. A XIII. században még jóval egyszerűbb, levegó'sebb páncélokat hordtak, mégis egy Neussban rendezett lovagi tornán a májusi nap izzásában több mint száz lovag ájult el. Sokat írtak Götz von Berlichingen lovag vaskezéró'l. Ez a nevezetes lovag 1481-ben született, és eló'kelő nemesemberhez illően végigharcolta az akkori háborúkat. 1504-ben a bajor háborúban Landshut előtt kiskaliberű ágyú elvitte karjának egy részét. Mialatt sebeit gyógyították, látott egy Hohenlohe lovagot, akinek vasból készítettek műkezet. Ettől kezdve nem gondolt másra, mint a mesterséges kézre, és addig tervezte és tárgyalt egy fegyverkováccsal, amíg az ügyes kézműves el nem készítette a technikatörténetben oly nevezetessé vált vaskezet, ami tulajdonképpen a modern művégtagok előhírnöke volt. A nagyhírű műkézről 1815-ben Berlinben pompásan illusztrált könyvet adtak ki. Tizenötsoros címében azt ígéri a szerző, hogy bemutatja Götz von Berlichingen vitéz lovag vaskezét, kívülről-belülről megmagyarázza a 300 év előtti mester munkáját. A könyvben az ujjak, az ököl stb. működésének pontos leírása olvasható, és minden részletet képtáblák magyaráznak. Valóban, a vaskezet a finommechanika egyik rendkívül szellemes alkotásának nevezhetjük. Az egész mechanizmus bonyolult ajtózár belsejére emlékeztet. A lovag a vaskézzel kardot, lándzsát tarthatott, enni tudott, markolt, csavaró mozgást végezhetett. A korszerű protézisekről szóló művekben máig emlegetik. A kezet a lovag balkezével igazgatta, csavarok és gombok segítségével állította be. A vaskéz történetében különösnek tűnik, hogy a lángeszű tervező ennél több technikai tervet azután nem is készített. Nem kedvelte a technikát, a háborúk forgatagában érezte jól magát. így azután, vaskézzel felszerelve, 1541-től 1544-ig végigharcolta V. Károlynak a törökök ellen viselt háborúját, küzdött a franciák ellen is. Erejének fogytát érezve visszavonult Hornberg várába, és megírta önéletrajzát. 1592-ben halt meg. A lovagról és a vaskézről több költő, így Goethe is írt. Az iránytű A középkor egyik legnagyszerűbb találmánya az iránytű. A mágneses iránytű a tájékozódás nélkülözhetetlen eszköze; eredetéről sokat vitatkoztak és vitáznak ma is. Az első megbízható adat az iránytű európai használatáról 1190-ből való. Mágneskövet erősítettek úszó falapra, vagy tű hegyére s a mágneskő egyik szögletével észak felé fordult. Arab források később említik az iránytűt. 1232-ben egy perzsa anekdotagyűjte-7* 99
