Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
II. rész A magyarországi címerhasználat története
jogfelfogás szerint Magyarországhoz tartozó tartományok címereinek más, örökös tartományokbéli címerekkel ismételten tervezett összekeverése ellen az uralkodói nagycímer, illetve középcímer ábrázolásain. A „magyar koronához tartozó” országok címereinek a feloldása ugyanis annak a heraldikai kifejezése lett volna, hogy Magyarország elveszti önállóságát, és feloldódik az összmonarchiában. Erdély címerének külön pajzson való szerepeltetését azonban nem lehetett megakadályozni, mert ezt az országrészt a Habsburgok a török kiűzése után is önálló fejedelemségként, majd nagyfejedelemségként kormányozták. A magyar közép-, illetve nagycímer problematikája fontos része maradt a Habsburg-birodalom más részeihez és az uralkodóházhoz való viszonyunkat szabályozó „közjogi kérdésnek” 1848-1849-ben, majd a kiegyezést követő évtizedekben a monarchia felbomlásáig. Nagyon tanulságos, hogy 1848-ban éppen a Kossuth Lajos vezette Pénzügyminisztériumban alkották meg a magyar középcímemek azt a változatát, amely kizárólag az akkor ténylegesen Magyarországhoz tartozó területeket szimbolizálta. Ez a magyar kiscímeren kívül az unióval akkor visszacsatolt Erdély, valamint a régi kapcsolt részek közül Horvátország, Szlavónia és Dalmácia jelvényeit tartalmazta. Kossuth neve azonban másutt is feltűnik államcímerünk történetében: róla nevezték el hazánk korona nélküli kiscímerét. Érdekes, hogy a magyar republikánusok ezt a címert már 1848 decemberében, V. Ferdinánd (1835-1848) lemondatása és Ferenc Józsefnek (1848-1916) a magyar országgyűlés hozzájárulása nélkül történt uralomra lépése után használni kezdték a Március Tizenötödike című újság hasábjain. A korona levételével hangsúlyozni kívánták, hogy Ferenc Józsefet nem ismerik el, és hogy szakítottak a királysággal. Példájukat egyre többen követték, s a korona nélküli kiscímert már tág körben alkalmazták 1849 tavaszán, amikor a kormányzó-elnök a Függetlenségi Nyilatkozatot követően utasítást adott ki az „új helyzetnek megfelelő”, „a magyar álladalom pecsétje” körirattal való használatára. S mégis, már a reformkor előtt Kossuth Lajosé e címer! Kumorovitznak sikerült megtalálnia a tintarajzát, mely negyed századdal korábban keletkezett, Kossuth Lajos 1823-ban kelt ügyvédi oklevelén (69. ábra). Sajnos nem lehet tudni, milyen megfontolások alapján ke-82
