Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

II. rész A magyarországi címerhasználat története

rülhetett ez a köztársasági jellegű kiscímer az ügyvédi oklevél kacskaringós kezdőbetűjébe. A kor kancelláriai gyakorlata szerint az oklevél díszítésébe az oklevélnyerő is beleszólhatott (ha ezért anyagi áldozatot vállalt). így tehát nincs kizárva, hogy Kossuth maga kérte ezt a sajátos díszítést a király nevében kelt oklevélbe. (Ez esetben esetleg a 21 éves ügyvéd, a későbbi kormányzó-elnök republikánus érzelmeiről tanúskodik.) Persze az is feltételezhető, hogy a rajz az oklevél díszítőjének egyéni szüleménye.

Világos után a Habsburg-önkényuralom, az új abszolutisztikus rendszer megszüntette az ország függetlenségét, betiltotta a köztársasági gondolatot szimbolizáló 1848-as címerek használatát, s visszatért az 1848 előtti címerekhez. A koronátlan kiscímer leginkább a népművészet díszítőelemeként vagy a Kossuthot külföldre követő magyar emigráció köreiben élt tovább. 1867, a kiegyezés után ismét sikerült háttérbe szorítani a sokak szemében gyűlöletes sasos címereket, de teljesen nem lehetett megszabadulni tőlük. Az Osztrák-Magyar Monarchia osztrák felének a jelvényei révén a „közös” intézmények, főleg a hadsereg jelvényein mindig szerepeltek. A kimondottan magyar intézmények azonban most már nyugod83