Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

II. rész A magyarországi címerhasználat története

tatott értelmezésével II. Ulászló (1490-1516) egyik oklevelében találkozunk 1496-ban: ebben Szlavónia címerének két ezüst pólyája a Száva és a Dráva folyókat jelképezi. A királyi kancelláriában ez a szemléletmód hamarosan Magyarország címerével kapcsolatban is megnyilvánult: a Kassa város címerét 1502-ben bővítő királyi oklevél az országcímer négy ezüst sávját a négy legnevezetesebb folyóval, a Dunával, a Tiszával, a Drávával és a Szávával értelmezi. A Magyarország szokásjogát összeállító Werbőczy István maga is hosszú ideig működött a királyi udvari bíráskodásban, ő is jól ismerte ezt az értelmezést. így - a kettős keresztet Szent István pápai adományából eredeztető felfogás párjaként - Hármaskönyvé be is beleírta. Minthogy pedig Werbőczy munkája 1848-ig a magyar nemesség „bibliájának” számított, a négy ezüst sávnak a fő folyókkal való értelmezése széles körben elterjedt, s az idősebbek közül még ma is sokan ismerik. Nincs kizárva, hogy ez a felfogás visszahatott a címer ábrázolásának a módjára is: a korábban általában hétszer vágott pajzs mellett II. Mátyás (1608- 1619) uralkodása alatt feltűnik és 1874-ig használatban marad a nyolcszor vágott változat is. Ez azt jelenti, hogy az addigi, vörössel kezdődő és ezüsttel végződő, vagy az ugyancsak gyak-79