Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

II. rész A magyarországi címerhasználat története

ran használt, ezüsttel kezdődő és vörössel végződő sávozat he­lyett vörössel kezdődő és vörössel is végződő vágássor alakult ki, azaz vörös alapon négy ezüst pólya keletkezett, ami tisztáb­ban ábrázolta a négy folyót, és heraldikailag is helyesen volt alkalmazható rá a „pólvás” címer kifejezés. (A párhuzamosan továbbra is használatban maradt vörössel és ezüsttel, illetve ezüsttel és vörössel hétszer vágott mezőt - a mesteralakoknál írtaknak megfelelően - szakmai szempontból helytelen pó­­lyásnak mondani, de a gyakorlatban ezeket is gyakran nevez­ték pólyás címernek.) Az államcímerben az ország területét láttató szemlélet később a hármas halom újszerű értelmezésé­ben is megnyilvánult: egy portugál szerző, Anton Macedo 1687-ben a hármas halmot Magyarország három legnagyobb hegyének a jelképeként értelmezi (nem mondja meg, melyek azok), majd a XVIII. században meginduló magyar heraldikai irodalom már a Tátrát, a Fátrát és a Mátrát érti a hármas he­gyen. Később egyesek bírálattal illették ezt a magyarázatot, újabbak költésével is kísérleteztek. Megpróbálták a Golgotá­val, Pannonhalma dombjaival, sőt az ország három vezető társadalmi „rendjével” is azonosítani a halmokat, de ezek az értelmezések nem terjedtek el. így végül a Tátra-Mátra-Fátra szimbolika maradt meg a köztudatban a XX. századig. Címerünk pajzsa fölé a XIV. század óta helyeztek nyílt, le­veles koronát. Ez egyre gyakrabban szerepelt, majd - először Zsigmond király idején - zárt koronává alakult. Rudolf (1576-1608) óta már csak zárt koronával találkozunk, s meg­honosodott az a szokás, hogy az országcímer pajzsát a ma­gyar királyi korona (Szent Korona) fedi. A királyi hatalmat jelképezte. Magyarország királyai hosszabb-rövidebb időn át számos szomszédos tartományra is kiterjesztették uralmukat. Ha ezek jó részét véglegesen nem is tudták megtartani, uralmi igényei­ket azzal hangsúlyozták, hogy e „hűbéres” tartományok ural­kodói címét is használták, címerüket pedig felvették pecsét­jükre. így alakult ki az ország - legnagyobbrészt igénycímere­ket tartalmazó nagycímert. Minthogy pedig külpolitikai vagy egyéb megfontolásokból egyes tartományokat nem sze­repeltettek, alkalmazni kezdték az országcímernek egy olyan változatát is, amely a „kapcsolt részek” és „melléktartomá­nyok” címereinek csak egy részét ábrázolta. Kialakult a kö­zépcímer. A Magyarországot jelképező vágásos és kettős ke­80

Next

/
Oldalképek
Tartalom