Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

II. rész A magyarországi címerhasználat története

rotát is átvették; ez két koncentrikus körből képzett gyűrű, a pápa jelmondatával. A belső mezőt egy kereszt négy részre osztja, s ezekben a pápára utaló betűk láthatók. Leon királyai a gyűrű belsejében (vagy olykor gyűrű nélkül) lépegető orosz­lánt rajzoltattak az oklevelek aljára. Ez az oroszlán lehetett az Imre és András királyaink pecsétjein látható oroszlánok min­tája. Ha Donászy fejtegetései elfogadhatóknak látszanak is az oroszlánok technikai kivitelezését (alakját, elhelyezését) ille­tően, királyaink pecsétjére tételüknek az oka ettől még megvá­laszolatlan marad. Továbbra is kérdéses ugyanis, miért éppen ezt, a nem is címeren szereplő jelvényt emelték címeres pecsét­re. Donászy maga is észleli ezt, s az oroszlánnak mint királyi állatnak, a királyi fenség és méltóság kifejezőjének a szimboli­kus magyarázatában keresi a megoldást. Amint láthattuk, a különböző szerzők eltérő magyaráza­tokkal kísérleteznek. E pillanatban úgy tetszik, önmagában egyik elmélet sem ad kielégítő magyarázatot, de könnyen el­képzelhető, hogy a kutatók által észrevett és fontosnak tartott szempontok közül több együttesen befolyásolhatta Imre és András királyokat, amikor az oroszlánokat pecsétjeikre véset­­ték. E választásban igen lényeges lehetett az a tény, hogy az oroszlánhoz mint uralkodói, vezéri állathoz, Nyugaton és Ke­leten egyaránt bizonyos tudattartalom kötődött, az Ibériai félszigetről hozott minták is hathattak, és nem zárható ki, hogy egyes hazai hagyományok is motiválhatták a pajzsra emelést. (Igaz, hogy az újabb osztrák és francia heraldikai szak­­irodalom általában óvatosságra int a kereszténység elterjedése előtti „pogány” hagyományok túlélését és heraldikai alkal­mazását illetően. Szerinte ezek a régi tudattartalmak a keresz­tény egyház és az általa terjesztett vallásos szimbólumok hatá­sa alatt viszonylag hamar „kiürültek”. Hazánkban azonban a kereszténységnek még nem volt olyan hosszú múltja, mint Nyugat-Európában, és éppen Anonymus egyik utalása figyel­meztet egyes népi énekmondók ajkán 1200 táján még élő régebbi mondái hagyományok létezésére. Lehetséges, hogy egyes regöseink esetleg az oroszlánokról is szóltak.) Nem zár­ható ki teljesen, hogy az oroszlánok választására esetleg a cí­merszimbolikánál említett vallásos jelkép lehetősége is számí­tásba jött. Azonban a Krisztussal való azonosítást megnehezí­ti a királyaink pecsétjein látható oroszlánok nagy száma. Ér-73

Next

/
Oldalképek
Tartalom