Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

II. rész A magyarországi címerhasználat története

dekes, hogy a távoli Angliában írt korai címeres tekercsek is oroszlános címert tulajdonítanak a magyar királynak, de nem deríthető ki, milyen forrásból merítettek. Elképzelhető, hogy egyszerűen az „akinek nincs címere, oroszlánt visel” elv hatására rajzolt fantáziacímerről van szó. Végül az sem zárható ki, hogy a Konstanciával jött nemesi kíséret és papok révén ez a nyugati szállóige is kihatott az oroszlánok választására. S minthogy az egyoroszlános címerábrázolás más nyugat-európai címereken már szerepelt, maradt a „sok” oroszlán.. . Persze a kérdés jelenlegi ismereteink birtokában még nem tekinthető lezártnak, s az is problematikus, miért tűntek el az oroszlánok II. András halála után. Lehet, hogy a több vágásos, több oroszlános ábrázolás túlságosan tömöttnek tetszett, túlságosan megterhelte a pajzsot, és a kis felületű pénzeken különösen nehezen lehetett kivésni. Valószínűbbnek látszik azonban, hogy a vágásokat felváltó kettős keresztes címer szorította ki őket, hiszen a továbbiakban az Árpád-házhoz tartozást a vörös-ezüst vágásos mezővel, a kettős kereszttel az uralkodást, a királyi hatalmat, a kettőt együtt pedig a vágások és a kettős keresztes címerpajzs együttes alkalmazásával inkább ki lehetett fejezni. Az oroszlánok tehát azért tűnhettek el, mert feleslegessé váltak.

Az Anjouk címereikben hansúlyozni kívánták, hogy - ha leányágon is - az Árpád-ház örökösei. Ezért szívesen szerepeltetik a vágásokat főleg királyi kisebb pecsétjeik hasitott címerpajzsain, de a Képes Krónika tanúsága szerint ténylegesen használt pajzsaikon is családi (kék mezőben arany liliomokat ábrázoló) címerükkel egyesítve (66. ábra). Az Anjou-korban a királyi címer fölé helyezve többször figyelhetünk meg patkót harapó struccfejet, sőte sisakdísz olykor önállóan, címerpajzs nélkül is szerepel egyes pecséteken. Hamarosan ismertté vált Európa-szerte, s egyik legszebb ábrázolását is nyugati forrás, Gelre herold 1380 körül készült címeres könyve tartotta fenn (67. ábra). Nem maradt tartós eleme a magyar heraldikának, a sisakdíszek visszaszorulásával párhuzamosan lassan megszűnt a használata. De az Aranygyapjas Rend burgundi címeres könyve még Zsigmond királyunkat is struccos sisakdísszel ábrázolta. Bevezetésével kapcsolatban Vajay Szabolcs úgy vélekedik, hogy az a királyi hatalom megerősödésével és a Károly Róbert uralkodása elején az ország nagy részét hatalmukban tartó tartományurak megdöntésével függhetett össze.

74