Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

II. rész A magyarországi címerhasználat története

reszttel). Ezt az is bizonyítja, hogy 1235 után a pecsétjükön vágásos pajzsot szerepeltető királyi hercegek, ha trónra léptek, addigi cimerüket felcserélték a kettős keresztessel.

Az oroszlánokat illetően a legeltérőbb nézetek alakultak ki a kutatók között. Már a múlt század végén megfogalmazódott az a felfogás, amely - más, a heraldika korát megelőző időkből származó oroszlánábrázolások, illetve jelvények alapján - az oroszlánokat az Árpád-ház családi címerének tartotta. Újabban ezt az elméletet tovább fejlesztették, többen pedig már nem egyszerűen az Árpád-háztól örökölt jelvénynek, hanem egyben az uralkodás szimbólumának is tekintik. Győrífy György pedig a XIII. század eleji királyi pecsétek kilenc-, illetve tizenegy oroszlános pajzsait heraldikai variánsnak vallja. Szerinte II. András címerében hét oroszlán volt, s ezek mindegyike egy-egy „ország”, azaz ősi magyar törzs fölötti uralmat jelképez. Tehát a hét oroszlán a magyar törzsek összessége feletti uralmat szimbolizáló jelvényegyüttes lehetett. Az kétségtelennek látszik, hogy Nyugat-Európában megfigyelhető népszerűsége mellett az oroszlán a keleti népeknél is elterjedt. Az uralomra utaló szimbólum lehetett, de az Árpádok címerállatjának semmiképpen sem tarthatjuk, minthogy a XII-XIII. század fordulója előtt a heraldika még nem jutott el Magyarországra. A hét oroszlánnak a hét törzs feletti uralomra utaló szimbolikáját semmilyen forrás sem bizonyítja.

Az oroszlánok eredetét illetően még a második világháború előtt más felfogást vallott Donászy Ferenc. О - a vágásokhoz hasonlóan - ezek eredetét is Nyugat-Európában kereste és találta meg a nevében is az oroszlánra utaló, Imre királyunk korabeli Leonban. Aragónia, Kasztília és Leon uralkodói szoros rokoni kapcsolatban állottak egymással, s amikor Imre királyunk Aragóniái Konstanciával házasságra lépett, egyben a leoni uralkodóval is sógorságba került. II. Pedro (Péter) személye heraldikai szempontból nemcsak azért érdekes, mert személyéhez kötődik a vörös mezőben arany cölöpöket mutató címerpajzs felvétele, hanem azért is, mert az ő oklevelein lehet Imre királyunk lépegető oroszlánjaihoz a leginkább hasonló állatábrázolásokat látni. Ezek azonban nem pecséteken fordulnak elő, hanem az oklevelek aljára rajzolt, hitelesítést szolgáló, ún. reudákban (rotákban). А XII. századtól Kasztília és Leon királyainak oklevéladására igen erősen hatott a pápai kancellária gyakorlata, s többek közt az ott alkalmazott

72