Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

I. rész. A címer

címerről), a családi hagyomány azonban kosnak tartotta. Jobbról röpülő, csőrében babérkoszorút tartó hollóval bővítette a király 1517-ben Brodarics István és rokonai címerét, amely sajkás páncélos vitézt ábrázolt (37. ábra). Szolnok régi címeréből örökölt pelikánja a melléből patakzó vérrel táplálja kicsinyeit (38. ábra). Itt említjük meg, az is a heraldika sajátosságai közé tartozott, hogy bizonyos állatokhoz különböző mondák fűződtek, s ezeket figyelembe véve ábrázolták őket. A darut egyik felemelt lábával követ tartva jelenítették meg, amint őrt áll, s veszély esetén a követ elejtve figyelmezteti a társait. így szerepel a Tétényiek és Haraszti András számára 1405-ben kiállított címereslevélen is (39. ábra). De csúszómászó is szerepelhetett címerkép gyanánt. (A Szirmay címer rákot ábrázolt - 20. ábra.) A Garaiak címerállatja például a ki38