Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

II. rész A magyarországi címerhasználat története

rűségre törekvés, amit Hatvan vagy Kecskemét címerében figyelhetünk meg. Ritka kivételként a címerképekben bővelkedő címerpajzs is festhet jól. Viszonylag sikerültnek mondható ebből a típusból Békéscsaba címere, amely fehérrel (ezüsttel) és kékkel balharántosztott pajzsán a heraldikai ízlést követő, ágaskodó, kétfarkú oroszlánt szerepeltet, jobb mancsában három búzakalásszal, a balban kalapáccsal, a pajzs bal felső sarkában leveles arany szőlőfürttel, míg az oroszlán talpa alatt gyárépület, a pajzstalp fehér (ezüst) hullámos pólyájában aranyban árnyékolt hal látható. Egyébként ez az egyetlen modem városcímerünk, amely a jobbról-balról elhelyezett olajág formájában pajzstartót is választott, s a városcímereinkben gyakran szerepeltetett ötágú vörös csillagot sisakdíszként alkalmazza. Őszintén sajnáljuk, hogy az oroszlán- és a szőlőábrázolás a balharántosztott pajzson nem változtatja a mázait, valamint hogy a pajzs más címerképein is egymásra került két fém, az arany és az ezüst (a fehér) (92. ábra).

Az előadottakból többé-kevésbé kitűnik, milyen városcímereket tart szerencsésnek e könyv írója. A döntő mindenképpen az, hogy az illető közösség a magáénak érezze azt a jelképet, amelyet a pajzsára emel. S itt az egyik legfontosabb elem az elfogadottság, a közismertség. Persze a hagyománytisztelet ellen súlyos kifogásként fel lehet vetni, hogy a tradicionális címer többnyire letűnt korok ideológiájának a hordozója. Ez azonban aligha lehet ok az elvetésére, ha a régi címer valóban jó és kedvelt. Róma pajzsán ma is ott láthatók az ókori köztársaságra utaló, a szenátust és a római népet megnevező betűk, de senkinek sem jut eszébe azzal vádolni a városi tanácsot, hogy e címer használatával két évezrednyit vissza szeretné fordítani a történelem kerekét, és újra be akarja vezetni a rabszolgaságot. A kálvinizmus fellegvára, Genf címerében napjainkban is ott díszlik a fekete sas és az arany kulcs, a német-római császárság és a katedrális katolikus védőszentjének, Péternek a szimbóluma, a város mégis a magáénak érzi és használja e címert. Ha északi államhatárunkat átlépjük, Szlovákia városaiban is szemlélhetjük azokat a vörössel és ezüsttel sávozott, kettős keresztes, liliomos címerpajzsokat, amelyeket több mint félezer évvel ezelőtt a magyar királyok adományoztak az akkor országukhoz tartozó városoknak. Becsülik, szeretik és használják őket Magyarországtól való elszakadásuk

106