Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)

Mire használjuk?

A hagyományos felhasználási területeken kívül kedvező tulajdonságai folytán — rugalmas, könnyű és mégis szilárd — számos más alkalmazási lehetősége is van, egyebek között rakodólapokat, konténereket, hétvégi házakat, gyermek­bútorokat, modellező repülőgépeket, kiállítási berendezé­seket is készítenek belőle. Másolómasinák, másolópapírok A nyomtatás feltalálása és elterjedése lehetővé tette az új­ságok, könyvek nagy tömegű előállítását, de megoldatlan maradt a kis példányszámú másolás. Az iparosodás és a kereskedelem fejlődése, az állami adminisztráció növeke­dése során szaporodott azoknak az iratoknak a száma, amelyekre valamilyen okból egyidejűleg több személynek is szüksége volt, vagy amelyekből utólag kellett másolatot készíteni. A XIX. század elejéig az iratok másolását csak az e célra felállított másolóirodák és a minden hivatalban nagy számban foglalkoztatott írnokok végezhették el. A szép, kalligrafikus írás tudománya sok embernek adott kenyeret abban az időben. Ez a másolási mód azonban igen lassú volt. Több kísérlet történt gyors, az írással egyidejű másolatkészítésre. A XVII. század közepén egy kölni ta­nító kétágú tollal próbálkozott, majd száz évvel később há­rom irat egyidejű készítésére alkalmas szerkezetet készí­tettek Bécsben. Sem az első, sem a további többszörösen író tollak nem hozták meg a várt eredményt, ezért a másolást más módon kellett megoldani. Az újabb próbálkozások nagyobb sikerrel jártak. Pelleg­rini Turri 1808-ban közleményben számolt be arról, hogy karbonpapírral másolatok készíthetők. Az erre vonatkozó első szabadalmi bejelentés 1810-ből származik. Ezt követően 1824-ben Cyrus Parkmun Dakin állított elő új másolópapírt, az 1862. évi londoni kiállításon pedig Leprince kapott díjat az indigó bemutatásáért. A karbonos vagy indigós másolás elterjedésének két fő akadálya volt a múlt század közepén: nagy mennyiségben még nem volt rá szükség, és egyetlen 21 X 27 cm-es másolópapír ára alig volt kevesebb egy iro­dai alkalmazott egy napi fizetésénél. Az első nagyobb fel­használó a New York-i Associated Press hírügynökség volt 104

Next

/
Oldalképek
Tartalom