Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)

Mire használjuk?

Egykori szépírás tankönyv részlete a múlt század második felében, a másolópapírt a távirati híranyag gyors, egyidejűleg több helyre való továbbítása érdekében alkalmazta. Ezt követően a karbonpapírt első­sorban számlamásolatok készítéséhez használták. Az író­gépek számának növekedése végül a mind olcsóbbá váló másolópapír használatát általánossá tette. Később sikerült olyan papírt készíteni, amelynek hát­oldalát bevonták festékanyaggal, és így az egyes példányok közé már nem kellett másolópapírt helyezni. Ez az ún. önátíró papír nyomtatványtömbökhöz, bizonylatokhoz, a számítógépek kiíróberendezéseihez (printerek), nyugták­hoz, szállítólevelekhez és egyéb, kevés példányszámban készülő irományokhoz általánosan használatossá vált. De közben a kutatók már új másolópapír-típusok kifej­lesztésén fáradoztak. Miért volt erre szükség? Az önátíró papírok célszerűek ugyan külön másolópapír nélküli másolat készítéséhez, ám a festékanyaggal bevont hátoldalú bizonylatokat a továb­biakban nem lehet anélkül megfogni, hogy — ha kismér­tékben is — ne szennyezzék be az ember kezét. A megoldást a mikrokapszulás eljárás kidolgozása hozta 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom