Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Március

Március 25

Aki a hipnózist felfedezte

A varieték színpadain, a cirkuszi attrakciók sorában mindig izgalmas látványt, lebilincselő élményt jelentettek (és jelentenek ma is) a hipnotizőrök. A gyakorlott hipnotizőr a nézők szeme láttára elaltatja, hipnotikus álomba meríti a nézők közül a kísérletre vállalkozó személyt, majd akaratát rákényszerítve különféle szórakoztató dolgokat műveltet vele.

James Braid skót orvos aligha gondolt arra, hogy ő fedezi majd fel a hipnózist, amelyet annak idején ,,braidizmus”-nak neveztek el róla.

1795-ben született. Bányaorvos volt, de elsősorban a sebészet és különösképpen az ortopéd sebészet érdekelte. Ügyesen és eredményesen operálta a dongalábat, sőt a kancsalságot is. Manchesterben telepedett le, miután otthagyta a bányát; kitűnő sebésznek ismerték.

1841-ben egy ideges betege vizsgálat közben elaludt, méghozzá oly mélyen, hogy a vizsgálatból semmit sem érzett. Braid megállapította: a beteg nem ájult el, hanem elaludt. Amikor felébresztette, a beteg nem emlékezett semmire, csak arra, hogy a vizsgálattól való félelmében erősen egy csillogó tárgyra szegezte a szemét.

Braidnek sikerült több betegét is hasonló módon (huzamos ideig csillogó tárgyat figyeltetett) elaltatnia, és hipnózisban kisebb műtéteket is végzett — a betegek nem éreztek fájdalmat!

Addig jónevű sebész volt — ezután híres ember lett. Módszerét sokan vizsgálták és követték, kialakították a hipnózis különféle módját. Braid számos munkában számolt be tapasztalatairól: közülük az egyik a hipnózis gyógyító hatásáról szól; ideges betegeinek különféle kellemetlen tüneteit szüntette meg hipnotizálással.

Braid 1860. március 25-én halt meg. Halála után gyógyító módszerét csak kevesen és váltakozó sikerrel alkalmazták. A hipnózissal való gyógyítás bizonyos formáival (még műtéti érzéstelenítés céljára történő felhasználásával is) napjainkban újra foglalkoznak.

Sz. S.