Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Március
Március 26 A sakkautomata ' ( V * Ha polihisztorról beszélünk, többnyire Kempelen Farkasra hivatkozunk. Érdeklődési köre szinte minden területre kiterjedt; a humán tudományokon felül a műszaki tudományok csaknem valamennyi ágára. Maradandót alkotott a fonetika területén, könyvtárat szervezett, színházat épített, vízvezetékrendszert tervezett, mechanikai művei kimagaslók, irodalmi és grafikai téren is tevékenykedett. 1734-ben született Pozsonyban. Ragyogó hivatali pályát futott be: az udvari kamara fogalmazója, titkára, majd tanácsosa volt, és már 25 éves korában a magyarországi sóbányák igazgatója lett. 1767-ben, mint a Bácska telepítési kormánybiztosa, betelepítette a néptelenné vált területeket, gyárakat létesített, faluközösségeket szervezett, ahol a parasztok együttesen szántottak, vetettek és közösen osztották el a beadott gabonát. 1769 végén szerkesztett sakkgépe — amely a maga idejében egész Európát lázban tartotta — a mechanikai szerkezetek egyik remeke volt. Nem sokkal később a pozsonyi hajóhíd építésénél tűnt ki, majd a pozsonyi vár kiszáradt kútjaihoz épített vízvezetéket. 1772-ben megtervezte a schönbrunni kastély szökőkútjait; mozgatható betegágyat épített a himlőben megbetegedett Mária Teréziának; a vak bécsi zongoraművésznő, Paradis Teréz részére írógépet ké-Kempelen „beszélőgépe” szített. Megszerkesztette a gőzturbina ősét; csatornát tervezett az Adriához. Részt vett a budai Vár építkezésében, elkészítette a budai Várszínház terveit, és emellett verseket, színdarabot írt, fordított, festett, rajzolt, rézmetszeteket készített. Legjelentősebb tudományos munkája az emberi beszéd szerkezetéről írt tanulmánya, amely az újabb fonetika alapja. E művének megírásához fizikai, élettani, nyelvtudományi, sőt alapos anatómiai ismereteket is szerzett. Beszélő gépét — amely egy 3—4 éves gyermek hangját utánozva, viszonylag érthetően ejtette ki a szavakat — elméletének igazolására készítette el. 1804. március 26-án halt meg Bécsben. P. J.
