Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Március
Március 23 A pécsi porcelán 1868-ban kérvény érkezett Pécs város polgármesteréhez: ,,A külvárosban, . . . hol a közönség előtt ismeretes . . . edényt készítő fazekasműhelyem létezik: — egy nagyszerű, a műipar igényeinek megfelelő és a mostani műipar színvonalán álló gyárt szándékozom felállítani, még pedig akként, hogy az a már ott létező épületek tökéletes átidomítása és nagymérvben történő kiterjesztése által lenne építendő. . . Kérem, hogy Első Pécsi Cement Chamotte és Tűzbiztos Agyagáruk Gyára címen (az eredeti cégcím német: Erste Eünfkirchener Cement-Chamotstein und Feuerfeste Thonwaare Fabrik) alapítandó gyárhoz a városi tanács az iparengedélyt adja meg.” A kérelem benyújtója a hazai porcelán- és kerámiagyártás neves személyisége, Zsolnay Vilmos volt. Zsolnay 1828-ban született. Anyjától sokrétű művészi képességeket örökölt. Ez a festői pálya felé vonzotta. Az apai örökség a természet titkait kutató és felhasználó technika kedvelésében, üzleti érzékben, és nyugodt, magabiztos akaratban nyilvánult meg. E szerencsés tulajdonságok tették lehetővé, hogy Zsolnay Vilmos üzeméből európai hírű gyárat fejleszszen. Eredetileg kereskedőnek szánták; 11 éves korában már tanonc volt apja üzletében. Tizenhat éves korában a bécsi Polytechnikum kereskedelmi tagozatának volt hallgatója, majd Cseh- és Németországot utazta be. A szabadságharc idején a pécsi nemzetőrség tagja volt. Huszonöt éves korában önálló kereskedést nyitott, és ügyesen vezetett cége rövidesen jelentős külföldi kapcsolatokat épített ki. Egyik levele jellemző további életére. Azt írja: „Életemet csak a cselekvés és alkotás vágya tölti ki. Éjjel nappal dolgozom, és máris sokat értem el. Ha itt megállnák, boldog gondtalan életet élhetnék, így sokat kell küzdenem, míg elérem a célt.” Zsolnay ugyanis azon dolgozott fáradhatatlanul, hogy a gyárban új, művészi kerámiát készítsenek. 1873-ban a bécsi kiállításon érte el első sikereit magyaros díszű edényekkel. 1878-ban a párizsi világkiállításon mutatta be újfajta edényeit. Ezeket egy sajátságos gyurmából készítette, amely összetételét tekintve a porcelán és a fajansz között áll. Sárgás (ivoire) színezetű alapanyagra addig nem ismert, élénk tűzben beégetett zománcokat alkalmazott. Különleges díszedényei több kiállításon, külföldön is feltűnést keltettek. A nyolcvanas években új anyagot alkalmazott: a pirogránitot, amely kályhák és épületdíszek anyagául szolgált. Az ország fellendülő építészete sűrűn alkalmazta, mert fagyálló volt (a Postatakarékpénztáron és az Iparművészeti Múzeumon is láthatók ilyen díszek). A 90-es években eozinmázat is sikerült előállítania, Wartha Vince közreműködésével. Zsolnay Vilmos 1900. március 23-án halt meg, és fiára, Lászlóra virágzó gyárat hagyott. P. J. MÁM m <o AY
