Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Március

Március 22

Szemafor a háztetőn

A budapesti Postamúzeum távírótörténeti kiállításának egyik legérdekesebb dokumentuma Claude Chappe francia feltaláló távjelző berendezésének egykori rajza. A rajz nemcsak a Chappe-féle optikai távjelző képét mutatja be, hanem a híres távjelzés ábécéjével is megismertet.

Claude Chappe (1763—1805) 1792. március 22-én terjesztette a francia forradalom nemzetgyűlése elé kar jelzős távjelzőkószülékét, amelyet telegráfnak, azaz távírónak („távolba író”-nak, tele = távol, gráf a „graphein” = görögül írni szóból — A szerlc.) nevezett el. A nemzetgyűlés felismerte Chappe találmányának jelentőségét, és szakvélemény alapján a feltaláló három kísérleti állomás felállítására kapott engedélyt. A kísérletekről szóló kedvező jelentések alapján a nemzetgyűlés Chappe találmányát végleg elfogadta, őt pedig a létesítendő francia távjelzőhálózat igazgatójává nevezte ki, s egyúttal megbízta a Párizs—Lille-vonal megépítésével. Ezen a körülbelül 133 km hosszú vonalon 22 jelzőállomás működött. A Chappe-féle távjelzőkészülék annyira bevált a gyakorlatban, hogy 1803-ban már — összesen 519 jelzőállomással — 6 távjelzővonal volt üzemben.

A Chappe-féle távjelzőhálózatot Franciaországban 1855-ig használták.

P. J.

Chappe távjelzőállomása, és ábécéje