Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Március
Március 10 A mikroszkópos anatómus 1628-ban jelent meg Harvey könyve a vérkeringésről, és ugyanebben az évben, március 10-én született Marcello Malpighi, aki a zárókövet tette fel a Harvey által emelt épületre. A XVII. század második felében a legkorszerűbb kutatás eszköze a nagyító, az egyszerű mikroszkóp volt. Malpighi a bolognai egyetemen anatómiát tanított: ő is nagyítót vett a kezébe, hogy behatóbban megismerkedjen az ember szöveteivel, szerveivel. Mikroszkópja mindössze 180-szoros nagyítású volt, de ezzel az egyszerű szerszámmal is fel tudta tárni a szervezet sok csodáját. Nem volt olyan része az emberi szervezetnek, amelyet ne vizsgált volna meg — és pontosan lerajzolta, amit látott. Malpighit méltán nevezik a mikroszkópos anatómia megalapozójának. Nevét számos anatómiai elnevezés örökíti meg: a legismertebb közülük a bőr csírarétege (Malpighi-réteg), és a vese Malpighi-testei. Nemcsak az emberi szervezet érdekelte: ő írta le a selyemhernyónak a fejlődéssel kapcsolatos alakváltozásait, és ő volt a szerzője az első mikroszkópos növényanatómiának (1671-ben jelent meg). E nagy mű megjelenése előtt éppen tíz évvel, 1661- ben fedezte fel a legjelentősebbet: a hajszálerek hálózatát. Ez volt a zárókő Harvey művén. Malpighi felfedezéséig ugyanis nem tudták, hogy miképpen kerül a verőeres vér — elhasználódása után — a visszér-rendszerbe. Malpighi felfedezte az összekötő láncszemet, jobban mondva hálózatot, és ugyancsak felfedezte a vörös vértesteket is. Kutatásait békákon végezte. A békák tüdőszövete és húgyhólyagja olyan vékony, hogy egyszerű mikroszkóppal át lehet látni rajtuk, és amikor megvizsgálta ezeket a szerveket, elámulva látta a dús hajszálérhálózatban áramló vörös vértesteket. Útjukat követve kiderült Harvey tanításának igazsága: a vér valóban kering! A kutatók, az orvosok most már helyes és teljes képet alkothattak a vér útjáról a szervezetben. Sz. 8.
