Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Március

Március 3

Mindennapi életünk egyik, ma már szinte nélkülözhetetlen kelléke a telefon, Alexander Graham Bell tanár találmánya.

Bell 1874. március 3-án született a skóciai Edinburghban. Fiatalon kivándorolt Amerikába, és Bostonban süketnémákat oktatott az apjától tanult szájleolvasásos módszerrel. Tanítása során sokat foglalkozott a hang mechanikájával és fizikájával. Egyes

források szerint Bell süketnéma felesége részére kívánt valamiféle „hallókészüléket” szerkeszteni. E kísérletek során jutott el a telefon feltalálásához. Arról azonban nem emlékeznek meg a krónikások, hogy felesége hallotta-e a „messzeszóló” hangját.

Találmányának lényege egy dróttekerccsel körülvett mágnes, amelynek egyik sarkára kis acéllemezt erősített, s ez a másik sarok előtt szabadon mozoghatott. E szerkezetével 1875 júniusában már 60 méter távolságból lehetett hangot váltani egymással, s mivel akkor már évek óta foglalkozott az elektromos hangátvitel problémájával, a fejlesztés gyorsan haladt. 1876 elején 4 km távolságra jutott el a hang. Ekkor nyújtotta be szabadalmi kérvényét.

Különös véletlen folytán, ugyanazon a napon kért szabadalmat ugyanilyen elvek alapján készített „messzeszólóra”, Salem városában Elisha Gray is. A szabadalmi jogot — a néhány órával előtte történt beadás igazolásával — 1876. március 7-én Bell kapta meg. Bell telefonja azonban még nagyon tökéletlen volt, alkalmazásra csak azután került, hogy Edison feltalálta hozzá a szénmikrofont, amellyel tisztább hangot lehetett már elérni. A telefon széles körű elterjedését azonban végül Puskás Tivadar telefonközpontja segítette elő.

P. J.

Bell telefonkísérlete