Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Március

Március 4

A modem nyelvtudomány magyar úttörői között egy erdélyi orvost is találunk: Gyarmathi Sámuelt. Abban az időben azonban nem volt ritka, hogy egy-egy pallérozott elme több tudományágban is tevékenykedett.

Gyarmathi Kolozsvárott született 1751-ben. Huszonöt esztendős korában ösztöndíjat kapott, Bécsbe ment, és itt 1782-ben orvosi oklevelet szerzett. Innen Németországba vezetett az útja. Ott számos híres tudóssal ismerkedett meg. Göttingában, ebben a Hannovertől délre fekvő városkában az idő tájt sok magyar gazdagította tudását. Gyarmathi is két esztendeig tartózkodott ott, és Schlözer professzor tanítványaként kezdett érdeklődni a magyar—finn összehasonlító nyelvészet iránt.

Hazatérve Pozsonyban telepedett le, ahol Ráday Gedeon költő két fiának nevelője lett. Szabad idejében Révai Miklós lapjába, a Magyar Hírmondóba, dolgozott. A Uterátus környezetből Dévára ment, ahol 1787-ben Hunyad vármegye orvosává választották. Ezután tíz esztendőn át, 1800-tól, egészen nyugalomba vonulásáig, 1810-ig a zilahi kollégiumban tanított.

Gyarmathi Sámuel több irodalmi témájú tudományos művet írt. Első nyelvészeti munkája egy nyelvtan volt. Az erdélyi rendek nyomtatták ki. Orvos létére ő lett Magyarországon a tudományos nyelvösszehasonlítás megalapítója. Az összehasonlító nyelvtudomány témájából írta legjelentősebb latin nyelvű művét, amelyet Göttingában 1799-ben adtak ki. Egy Bécsben megjelent írása mellett Kolozsvárott is nyomdába került egy magyar nyelvészeti munkája.

1830. március 4-én halt meg. Nem volt polihisztor, de mint orvos, pedagógus és nyelvész egyaránt hasznos tevékenységet fejtett ki olyan időben, amikor a magyarságnak különösen nagy szüksége volt a tudomány követeire.

P. B. P.