Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Febuár
Február 27 A lelki működés alapjai „Az ember ifjú éveiben szellemi életet él, és tudni szeretne mindent, megállásra késztetik új jelenségek, falja az olvasnivalókat, vitatkozik, írogat, találkozik viharos és borús gondolatokkal, de időnként valósággal belereszket a megismerések, elhatározások, a felfedezés gyönyörűségébe. És ami a legfontosabb: érzi, hogy mindez együttvéve tulajdonképpen az élet lényege, és ha ez nincs — nem is érdemes élni.” Ivan Petrovics Pavlovnak ez a megállapítása nemcsak fiatal korára, hanem egész életére is érvényes. A világhírű szovjet-orosz biológus az élettani kutatásnak elvileg új módszerét dolgozta ki. Bevezette azt a kísérleti megoldást, amely lehetővé teszi a szervezet normális körülmények közötti működésének vizsgálatát. Elsősorban az emésztés kutatásában elért eredményeit honorálta az 1904-ben odaítélt Nobel-díj, de a vérkeringésben, a sebészeti technikában és a felsőbb idegtevékenység körében kifejtett munkássága is kimagasló. Pavlov kimutatta, hogy a lelki működés alapját anyagi, élettani folyamatok képezik, amelyek a nagyagykéregben játszódnak le. Felismerte, hogyan lehet magasabb rendű élőlényekben feltételes reflexeket kialakítani. Kutatásai az idegtevékenységről, a második jelzőrendszerről világnézeti jelentőségűek. Pavlov, majd — 1936. február 27-én bekövetkezett halála után — művének folytatói hervadhatatlan érdemeket szereztek az emberi tudat idegélettani alapjainak feltárásában. P. B. P.
