Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

December

December 25

IMapistenek születésnapja

A téli napforduló, a leghosszabb éjszakák ideje minden korban jelentés szerepet játszott a régi emberek életében. Mai naptárunk is sok maradványát őrzi a régi szokásoknak.

Valamikor december 24—-25-re esett a téli napforduló napja. Minthogy ettél kezdve emelkedett feljebb a delelő Nap az égen, a régiek képzeletében ekkor születtek a napistenek: így az óperzsa Mithrasz, a kis-ázsiai Attisz, a palesztinai Adonisz (vagy Tammúz), a görög Dionüszosz. Az ókori Egyiptomban, sok évszázaddal a mi időszámításunk kezdete előtt, a mai számítás szerinti december 24-e éjszakáján körmenetben vitték körül a városokban ízisz és Ozirisz újszülött fiának, a kis Hórusznak a szobrát, s a nép örömujjongással fogadta: „Szült a Szűz! Győzött a Világosság!”

Az időszámításunk kezdete körüli időkben a római birodalomban különösen Mithrasz napisten tisztelete terjedt el. Hazánkban is számos szentélye került elő. A legendák szerint sziklabarlangban született, pásztoroktól körülvéve, célja az emberiség megváltása volt. Hívei kenyérrel és borral áldoztak emlékének.

Nem véletlen, hogy a kereszténység legendás megalapítójának alakjában több napisten, legfőképp Mithrasz és Dionüszosz mítoszának sok elemét fedezhetjük fel.

Az első évszázadokban a keresztények még nem ünnepelték Jézus születésnapját, vagy ahol megemlékeztek erről, március, április vagy május végét tekintették Jézus születési időszakának. Az akkor még igen erős napisten-kultusz központjában álló Mithrasz híveinek megnyerése érdekében tette az egyház december 25-re ezt a legendás születésnapot, és jelölte ki évenként visszatérő ünneppé. Még ez után is egy ideig panaszkodtak az egyházatyák, hogy a hívők december 25-én nem a templomba mennek, hanem a hegyekbe, hogy köszöntsék a kelő Napot, az újjászülető napistent. Ennek jelképe volt az örökzöld és a tűz. A napisten-kultusz mai maradványa a fenyőfa a gyertyákkal.

P. T. A.