Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
December
December 20 Egy könyvnek volt ez a címe. 1904-ben jelent meg, Wolfgang Ostwald írta, és a kolloidokról szólt. A pesszimista cím jelezte, hogy ezzel a heterogén és homogén állapot közé eső nagy területtel, amelynek külön törvényei vannak, a tudomány akkor még nemigen foglalkozott. A kolloid nem anyagfajtát, hanem állapotot jelent, amely állapotban az anyag sajátságos törvények szerint viselkedik. A kolloidok a látható, mondjuk porszemtől felfelé terjedő és a láthatatlan, molekuláktól lefelé terjedő világ közt találhatók meg. A kolloid részecskék átmérője 10~4—10-7 (vagyis 0,0001 — 0,000 0001) cm között van. A tej, a vaj, az emberi szervezet sok része és még nagyon sok más anyag kolloid. Gyakorlati, élettani, ipari jelentősége a kolloidoknak ezért nagyon fontos. Nem csoda tehát, hogy ez a világ ma már nemhogy nem az elhanyagolt dimenziók világa, hanem olyan világ, amellyel külön tudomány foglalkozik, a kolloidika, vagy ma már akár azt is mondhatjuk, hogy tudományok, mert külön beszélhetünk kolloid fizikáról és kolloid kémiáról. A „kolloid” szó a görög kolla, enyv szóból származik. A nevet a tudomány megalapítója, Thomas Graham (1805. december 20.—1869), a londoni egyetem kémiaprofesszora adta. Oldott anyagok diffúzióját vizsgálta, s ennek során úgy találta, hogy a kristályképzésre hajlamos anyagok jóval gyorsabban diffundálnak, mint a nem kristályosodók. „Minthogy úgy látszik, hogy az anyagok e kis csoportjának típusa az enyv, javaslom ezeket kolloid anyagoknak és sajátos állapotukat az anyag kolloid állapotának nevezni.” A kolloidok körül sok vita folyt: elsősorban akörül, hogy a fogalom anyagra vagy állapotra vonatkozik-e, továbbá, hogy homogén vagy heterogén rendszerek-e. A vita csak az után dőlt el, hogy 1903-ban a Nobeldíjas Richard von Zsigmondy felfedezte az ultramikroszkópot, s ezzel ezt az addig láthatatlan világot emberi szemmel láthatóvá, megismerhetővé tette. Sz. F.
