Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

December

December 18

A zseniális tévedő

• '

„A jövő csodálni fog és igazságot szolgáltat néked, atyám!” — ezeket a sorokat Jean-Baptiste Lamarck párizsi szobrán olvashatjuk.

A híres természettudós nagy kerülővel érkezett el a világhírig. A sovány, beteges gyermeket apja, a kor szokásának megfelelően, papnak szánta, de közbeszólt a háború. Hat évig katonáskodott, majd a tiszti kardbojtot felcserélte az orvosi egyetemmel. De mielőtt elvégezte volna, abbahagyta, és csak természetkutatással foglalkozott.

Lamarck 34 éves korában már három kötetben kiadta Franciaország növényeiről írt munkáját. A fogadásból, dacból állítólag fél év alatt megírt könyvet kerek egy évszázadig használták. Nem csoda, hogy 1779-ben az Akadémia tagjai közé választotta, majd királyi megbízatással bejárta a kontinens múzeumait, megismerkedett más országok növénygyűjteményeivel. Hazánkban is megfordult.

A forradalom után Lamarck jobb körülmények közé került, és egyre többet foglalkozott zoológiával. 1796-ban tartotta első professzori előadását, a gerinctelen állatokról — de közben, mint vérbeli polihisztor, meteorológiai évkönyvet adott ki. Ez a népszerű munka a jelenhez szólt, ellentétben a többi művével, amelyeket inkább az utókor élvezett.

Lamarck forradalmi változásokat vezetett be a

zoológiában. Elsőnek állított fel az élővilág fejlődéstörténetére korszerű tudományos, materialista megalapozottságú elméletet. Kimutatta, hogy az élővilág kialakulása fokozatos, lassú fejlődés eredménye. Elvetette tehát a korábbi nézetet a fajok teremtéséről! Amikor 1829. december 18-án 85 éves korában meghalt, eszméi akkor kezdtek igazában élni. Nagyvonalú, tévedéseiben is nagyszerű életművet hagyott az utókorra.

P. B. P.