Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
December
December 13 Gondok a vászonfehérítéssel A nyersvászon sárga. Hajdan a takácsok a nyersvásznat savanyú tejbe mártogatták, s hetekre kiteregették a napsütötte pázsitra, hogy megfehéredjék. Miután azonban felfedezték a fonó- és szövőgépeket, és gyárakban szőtték a vásznat, bajok jelentkeztek a fehérítésnél: annyi savanyú tej és pázsit nem volt, amennyi egy gyárnak kellett volna. 1774-ben Scheele felfedezte a klórt, Berthollet pedig rájött, hogy a klór lúgban felfogva olyan folyadékot képez (a hipokloritot), amely kellőképp felhígítva gyorsan és szépen fehéríti a vásznat. Nehéz volt azonban a kellő hígítást eltalálni; ha ugyanis az oldat túl töményre sikerült, nemcsak fehérítette, hanem ki is marta a vásznat. 1789-ben az angol Tennant — miután klórmeszes fehérítőt használt — rájött, hogy oltott mészben felfogott klór szilárd terméket ad; klóros meszet, s ebből súlyméréssel könnyű volt kellő hígítású oldatot készíteni. Találmányára szabadalmat kért, és gyárakat alapított. A klórmészgyártás a vegyi nagyipar egyik kiindulási alapja lett. Négy évvel korábban, 1795-ben fedezte föl a klórmészt Pesten Kitaibel Pál egyetemi adjunktus. Rájött fehérítő hatására is. Kézirataiban olvashatjuk: „Eehérítetlen len ezen mészsótól fehérebb lett.” Ennyiben is maradt a dolog! Kitaibel felfedezéséből nem lett gyáripar. Hol voltak akkor itt még szövőgyárak! Minden felfedezés csak ott hatékony, ahol társadalmi szükségletet elégít ki. A tehetséges Kitaibel Pál különben sokoldalú ember volt: kémikus is, botanikus is, zoológus is. Sokat foglalkozott ásványvízelemzéssel, az akkor ismert magyarországi ásványvizeket csaknem mind megelemezte. Több mint 50 növényt és néhány állatfajt fedezett fel. Nevét viseli a „Kitaibelia vitifolia”. Túl sok minden iránt érdeklődött azonban, s amit talált, észlelt, felfedezett, azt feljegyezte, hogy „majd” megírja. íráshoz azonban igen ritkán jutott. Egy polcnyira való kiadatlan kézirata fekszik még ma is a Nemzeti Múzeumban. Sok olyan dolog van bennük, ami abban a korban érdekes lett volna, ha megtudja a világ. Kitaibel a pesti egyetem tanára, 1817. december 13-án hunyt el, hatvanesztendős korában. Sz. F.
