Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
November
November 18 Lángész és őrület Ki nem hallott még ilyen megjegyzést „rosszképű” emberről: „igazi Lombroso-típus!” Ez Cesare Lombroso olasz orvosnak egy alapjában téves elméletére utal, amely annyira átment a köztudatba, hogy ma is sokan vallják. Lombroso 1835. november 18-án Veronában született. Torinóban, Paviában és Bécsben tanult, majd katonaorvos lett. Az ideg- és elmegyógyászat érdekelte a legjobban, 1862-ben a paviai egyetem elmegyógyász professzorává nevezték ki, ugyanakkor egy nagy elmegyógyintézet igazgatója is volt. Figyelme ekkor a kriminológia felé fordult, elvégezte a jogi egyetemet is, és büntetőjogászként is működött. Az elmebetegek és a bűnözők tanulmányozása kapcsán alakította ki elméletét a „Lombroso-típusok”ról. Ezen elmélet szerint a bűnözők felismerhetők testi adottságaikról, koponyaformájukról, fülükről, orrukról stb. Nézete szerint a bűntettek java részét ezek az ún. bűnözőtípusok (Lombroso-típusok) követik el. A bűnözők nagy része tehát született gonosztevő, öröklött hajlamok, adottságok — amelyeket azonban elárulnak a testi jegyek — viszik őket a bűn útjára. Azt javasolta, hogy ezeket a bűnözőtípusokat ki kell iktatni az emberi közösségből: vagy életfogytiglan börtönbe kell őket zárni, vagy lakatlan szigetekre kell őket száműzni. így lehetne megelőzni a bűnözést. A Lombroso-elmélet, mint minden olyan elmélet, amely testi, biológiai jelekből vezeti le a jellembeli tulajdonságokat, a fajelmélettel rokon. Minthogy a bűnözésnek elsősorban társadalmi okai vannak, ezek az elméletek nemcsak hamisak, hanem károsak is. Lombroso igen sok könyvet írt, egyik főműve Lángész és őrület címmel 1864-ben — magyarul pedig éppen halála évében, 1909-ben jelent meg. Tanításainak elterjedésében nagy szerepet játszott, hogy a fajelmélet — amely természetesen Lombroso nézeteit is felkarolta — a századforduló évtizedeiben rendkívül elterjedt, mert elméleti, „tudományos” alapját képezte a gyarmati hódításoknak. Sz. S.
