Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

November

November 19 Festő és fizikus Az Északi-Jeges-tenger partján Mihanyiuszkájában született 1711. november 19-én. Ez a hely ma is messze van, de akkor meg éppen a világ végének számított. A fiatal Mihail Vasziljevics Lomonoszov azonban nem óhajtotta életét a világ végén tölteni. 19 éves korában megszökött hazulról. Moszkvában beiratkozott az iskolába. „Kimondhatatlan szegény­ségben éltem, nem költhettem többet, mint napi fél kopeket kvaszra és kenyérre, de a tudományt mégsem hagytam el” — írta később ezekről az évek­ről. A jó tanuló ösztöndíjakkal egyre feljebb került, Pétervárra, a csillogó új fővárosba, nyugat-európai tanulmányútra, aztán a cári akadémiára, amelynek titkára lett. Nyelvész volt és nyelvújító. Költeményeit számon tartja az irodalomtörténet. Festményeit múzeumok őrzik. Értekezett az orosz nép szaporodásáról, föld­rajzról és csillagászatról, meteorológiáról. Mozaik­képet rakott ki színes üvegből. Épített s vezetett egy gyárat, ahol színes üveget gyártottak. Kémiai, fizikai kísérleteket végzett. Harcolt az orosz akadémia orosz jellegéért, fáradhatatlanul küzdött azért, hogy Orosz­országban egyetemet állítsanak fel. (Eredményesen: 1755-ben megalakult a moszkvai egyetem, mely ma az ő nevét viseli.) Udvari ember is volt. Udvari intri­kák következtében fél évre börtönbe is zárták. Annyi területen alkotott, hogy sokszor nem is hit­ték, hogy egyazon emberről van szó. Egy tudomány­­történeti könyv méltatva Lomonoszov, a tudós érde­meit, megjegyezte, hogy nem tévesztendő össze a hasonnevű költővel. Pedig azonos volt! Lehet ennyit győzni ? Nem. ö sem győzte. Szikrázó gondolatai voltak, korszakalkotó tudományos elkép­zelései, de — a tudomány kárára — keveset tudott közülük megvalósítani — kéziratban, töredékben, odavetett vázlatban maradt sok minden. Rájött a tömegmegmaradás elvére, de kísérletileg nem bizo­nyította, és csupán egy magánlevélben írta le. Rájött, hogy Boyle égési kísérlete helytelen: a zárt térben elégő test súlya nem növekszik. Lavoisier ebből új kémiát csinált, Lomonoszov csak futólag említette, mint olyan megfigyelést, amivel érdemes lenne fog­lalkozni. A sok tervhez kevés időt szabott neki a sorsa: a túlfeszített munka felőrölte. 54 éves volt csak, amikor meghalt 1765-ben. 8г. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom